Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Sábát traktátus: 2. fejezet
Máj Hánuká... - A Hánuká történte és szabályai 127 parancs minden egyes teljesítése áldást kiván, akkor itt, amikor valaki meztelenül áll, és elválasztja a dömá/tól a tizedet, hogyan mondhat áldást? Nem kívánjuk meg tőle, hogy tartsa magát az intéshez:87 ״Legyen hát táborod szent, nehogy tisztátalan dolgot lásson körödben [az Örökkévaló], és elforduljon tőled”. Az írás azt tanítja, hogy még egyetlen szent szót sem szabad szentségtelen módon kimondani. És nem éppen ilyen helyzet az, amikor valaki meztelenül mond áldást, amelyben az Örökkévaló két Nevét is említi!? Ebből a Misnából tehát láthatjuk, hogy a rabbinikusan elrendelt páráncsokra nem mondunk áldást, hiszen meztelenül is teljesítheti azokat. - ? -רמא :ייבא יאדו םהירבדד - יעב ,הכרב קפס םהירבדד - אל יעב הכרב. T T ; •• T T V ״ : [A Gömárá azzal válaszol, hogy különbséget tesz a rabbinikus parancsok közt:] Abájé azt mondta: a feltétlen rabbinikus előírások, például a hánuká-lángok gyújtása, áldást kívánnak, de a kétségen alapulóak nem kívánnak áldást. Tehát a dömáj esetében a tized elválasztására azért nem mondunk áldást, mivel a Bölcsek valóban elrendelték a tizedet, de csak a bizonytalanság miatt, hogy az előző tulajdonos teljesítette-e a vele kapcsolatos tized-kötelezettségét. Ilyenformán a tized ruhátlanul is elkülöníthető. Abszolút érvényű rabbinikus parancsok esetén azonban kell áldást mondani. אהו םוי בוט ,ינש קפסד םהירבד ,אוה יעבו הכרב! [A Gömárá kétségbe vonja ezt a magyarázatot:] De itt a második ünnepnap esete (Jóm tov séni sei gálujot), amely kétségen alapuló rabbinikus előírás88, és mégis kíván áldást. Kell-e áldás a rabbinikus parancsolatokra? [A Gömárá a ״meghagyta” megfogalmazást értékelve, a rabbinikus micvákat egyenértékűnek tekinti a bibliai micvákkal, így aztán, mindkettőre egyformán mondunk áldást.] ביתמ בר םרמע: [A Gömárá most kétségbe vonja ezt a gondolatot:] Ráv Amrám ezt kétségbe vonta, mégpedig a következő Misna alapján78: יאמרה ןיברעמ וב ןיפתתשמו וב ןיכרבמו וילע ןינמזמו ,וילע ןישירפמו ותוא םורע תושמשה״ןיבו. A dömáj (szó szerint: ״mi ez?”), Izrael földjén a tanulatlan személytől származó termény, amelyből rabbinikus rendelet szerint nem szabad fogyasztani, míg le nem vettük belőle a lévinek járó tizedet, mivel nem lehet biztosra venni, hogy a termelő megtette-e. Bizonyos célokra mégis hasznosítható79: csinálhatunk vele erűvé hácérot-ot80 vagy éruvé töhumint81 ÉS CSINÁLHATUNK VELE SITUFÉ mÖVOOt-Ot82, ÉS ELMONDJUK FÖLÖTTE a HámOCÍ ÁLDÁST83 84, ÉS KÖZÖSEN MONDHATJUK RÁ AZ ASZTALI ÁLDÁST, a zimuntM, És az ember elkülönítheti belőle a Bölcsek által előírt tizedet, akkor is ha éppen MEZTELEN85, ÉS MÉG pénteki SZÜRKÜLETKOR IS86. יאו :תרמא לכ ןנברדמ יעב ,הכרב אכה יכ יאק ,םורע יכיה ךרבמ יי אהו ןניעב הדרו״ ףינחמ ״שודק אכילו! T •• : [Ráv Avram most megfogalmazza a kérdését:] De ha azt mondod, hogy egy rabbinikus 85 Ami arra utal, hogy a dömáj tizedének elkülönítésére [mint lentebb a Gömárá kimondja] nem mondunk áldást. 86 Lásd lentebb a Misnát, 34a. [Lásd magyar fordításban: Sámuel imája - Zsidó imakönyu 183. oldal 7. Misná.] 87 5Mózes 23:15. 88 A régi időkben a zsidó naptár minden hónapjának első napját (ros hodes) a jeruzsalemi bét din határozta meg. A távol élő közösségeket nem mindig sikerült idejében értesíteni, ezért az ünnepek első napját illetően sokszor bizonytalanság támadt, mivel nem tudták, hogy az előző hónap 29 vagy 30 napos volt. Az eltérés legfeljebb egy nap lehetett. A Bölcsek ezért megkívánták a diaszpóra közösségeitől, hogy e bizonytalanság miatt minden ünnephez tegyenek hozzá egy második napot. Lásd Bécá 4b. 78 Dömáj 1:4. 79 Lásd a Misná kommentátorait (Dömáj uo.), akik elmagyarázzák, hogy ez miért van így. 80 Lásd a Talmudi fogalmakban. Lásd még a 73. lábj. 81 Lásd a Talmudi fogalmakban. 82 Lásd a Talmudi fogalmakban. A fogalom magyarázatát lásd a 73. lábj. 83 A kenyérevés előtti áldás: ״Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, Világ Ura, aki kenyeret ad a földből.” 84 Az asztali áldás előtt elmondandó, ha három felnőtt férfi együtt étkezett, lásd Sámuel imája - Zsidó imakönyv 111. oldal.
