Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Sábát traktátus: 2. fejezet
Máj Hánuká... - A Hánuká történte és szabályai 115 nek, hogy a Hánuká fényei megfelelnek a szukkoti tulokáldozatnak, הזו ןתונ םעט וירבדל - ןילעמד שדקב ןיאו .ןידירומ a másik pedig - Bét Hilélt követve - úgy okolta meg véleményét, hogy azért a folytonos növelése szükséges a mécsesek számának, mivel hogy szent dolgokban növeljük, nem pedig csökkentjük a szentség szintjét. A hánukai mécsesek helye [A Gömára most sorra veszi a hánukai mécsesek elhelyezésének kérdést:] ונת ןנבר: Bölcseink tanították egy brájtában: . רנ הכונח הוצמ החינהל לע חתפ ותיב ץוחבמ ״A hánukai fények elhelyezésénél kívánalom, hogy a ház ajtajába kerüljenek, éspedig kívülről65. םא היה רד היילעב החינמ ןולחב הכומסה תושרל י ! T 5“1 ־־ T • ־ T • —: — T TT .םיברה Ha valaki felső szinten lakik, és nincsen helye az udvarban elhelyezni a hánukai fényeket, helyezze ablakába, abba, amelyik az utcához legközelebb esik, hogy az arra járók lássák. mécsesek változó száma megfelel a Szukkot ünnepén szokásos tulokáldozatnak63, אמעטו תיבך ללה - ןילעמד שדקב ןיאו .ןידירומ és Bét Hilél pedig azért úgy írja elő, hogy egytől nyolcig növekedjék a mécsesek száma, mert az az alapelv, hogy szent dolgokban a szentséget növelni kell, nem pedig csőkkenteni64.” Szidonban nem dőlt el a vita [A Gömára szerint a gyakorlatban nem született konszenzus a tekintetben, hogyan is kell a második szintű gazdagítást elvégezni:] רמא הבר רב רב הנח רמא יבר ןנחוי: T TT - — T— -T- •־ Itt Rába bár bár Háná mondta Johánán rab:bi nevében ינש םינקז ויה ,ןריצב דחא השע תיבכ יאמש דחאו T T T .'השע ירבדכ תיב ללה ״Volt Szidonban két elöljáró, az egyik elvégezte a micva magasabb szintű kiteljesítését Bét Sámájnak szabályai szerint, a másik meg Bét Hilél szabályai szerint végezte el. הז ןתונ םעט וירבדל - דגנכ ירפ ,גחה I •' ־ ־ • : TV •• T VV I T T ' Az egyik - Bét Sámájt követve - azt adta -okául a folyamatos csökkentés szükségességé különbség abban az esetben mutatkozik meg, amikor valakinek a Hánuká harmadik estéjén csak két mécsesre elegendő olaja van. Ha Bét Hilél azért kívánja meg a fények számának folyamatos növelését, mert az így megfelel a csodából már elmúlt napok számának (első értelmezés), akkor emberünknek csak az alapvető kötelmet kell teljesítenie, és egyetlen mécsest gyújtania, hiszen a harmadik napon már semmiféle gazdag!tást nem tudna elérni a két fénnyel [mert már előtte való nap is két fényt égetett]. Ha viszont Bét Hilélnak a döntése azt az alapelvet érvényesíti, miszerint ״szent dolgokban növeljük, nem pedig csökkentjük [a szentség mértékét]”, tehát meg kell gyújtania a két mécsest, mert bár éppen nem tudja emelni a szentség szintjét azzal, hogy háromra emeli a mécsesek számát, [hiszen már előtte nap is kettőt égetett, háromra pedig nincs elegendő olaja], csökkentenie semmiképpen nem szabad. Ezért, mivel van elegendő olaja, meg kell gyújtania két mécsest. (Bét haLéui) 65 A talmudi idők gyakorlatában a házakat rendszerint egy közös udvar köré építették. Az utcáról lehetett ebbe az udvarba belépni, s ki-ki a házába az udvarról jutott. S hogy a hánukai csoda hirdetésének célját elérjék, bölcseink meghagyták, hogy a hánukai fények a házak ajtajába kerüljenek, hogy aki az udvarba belép, láthassa őket (Rási). 63 A szukkoti muszáf áldozat abban különbözik a más ünnepek idején felajánlott áldozatoktól, hogy fiatal tulkokat is feláldoztak, s ezzel a világ népeinek kértek védelmet. Összesen hetven tulkot áldoztak fel a Szukkot hét napja alatt, megfelelően az lMózes 10. által felsorolt hetven legfontosabb népnek. Az első nap tizenhármat, s ez a szám minden nap eggyel csökkent (lásd 4Mózes 29:12-34., Rásival). Azzal kapcsolatban, hogy Bét Sámájnak a döntését vajon miért ihlette meg a szukkoti áldozat látszólag vele semmiféle összefüggésben nem lévő témája, lásd a következő jegyzetet. 64 A Talmud (Mönátjot 99a.) ezt az általános szabályt szentírási versekből vezeti le (Rási). Bét Sámáj csakis azért tér el a bibliai parancsolattól, mert ״a szukkot ünnepének tulok[áldozata]" precedenst kínál. Azaz a szentírási szabályt ebben az esetben meggyőző megokolással függesztették fel: az áldozatok számának folyamatos csökkentése az Örökkévaló tanaival szemben álló pogány népek fokozatos elerőtlenedését szimbolizálja. Itt is, a mi esetünkben is van egy meggyőző ok az általános szabály felfüggesztésére: a csoda igazi természetét hirdeti ez az elrendezés, mert egyetlen korsó olaj nyolc adagra osztva adagonként fogyott el, nyolc nap alatt (Máhársá alapján, lásd a 69. jegyzetet, alább). A tannák vitájának kétféle értelmezése közt a gyakorlati
