B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Nők a gyárakban. Tatabánya város tervei a nők foglalkoztatására az 1960-as években
Munkát vállal a feleség? A nők tömeges foglalkoztatása A nők foglalkoztatottsági problémájának megoldására tett első érdembeli lépés 1962. március 22-én a VB ülésen hozott határozat volt, mely szerint: „Tatabánya Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a női munkaerők munkába állítása érdekében szükségesnek tartja egy nőket foglalkoztató könnyűipari üzem létrehozását."12 Határidőként a második ötéves terv végét (1965) szabták meg. Több szomszédos település gyárait megkereste a város, hogy telepítsenek üzemeket Tatabányára, a női munkaerő lekötésére. Épületet ajánlottak fel a gyárak számára és jelentős támogatást a községfejlesztési alapból, de hiába. Ráadásul a már működő üzemek korszerűsítésével, ami a munkaerő nagyarányú felszabadulását eredményezte, az elhelyezkedésre váró női dolgozók száma megsokszorozódott.13 1960-ban Tatabánya lakosságának majdnem fele nő volt, de a munkaképes korú női lakosságnak alig 50%-a dolgozott, az összkeresők 79%-át a férfiak tették ki. Még 1963-ban is az összkeresőknek csupán 26%-a volt nő.14 Tatabányán 1964 júliusában 6252 munkaképes korú nő foglalkoztatása volt biztosítva, az összes munkaképes korú nő 41%-a dolgozott. Ez az arány a megyei (52,5%) és az országos (62,4%) szinthez képest még mindig alacsony volt.15 Azt, hogy mennyire sürgető feladat volt a város vezetése számára a nők foglalkoztatásának rendezése, mi sem bizonyítja jobban, mint a számtalan határozat, amelyet a nevezett probléma megoldása érdekében hoztak. 1963-ban ilyenek voltak többek között, hogy „Tatabánya Végrehajtó Bizottsága utasítja a munkaügyi előadót, hogy a vállalatok ellenőrzésénél keresse annak lehetőségét, hol lehet a férfi munkaerő helyett nőket alkalmazni, s kérje ehhez a vállalatok vezetőinek segítségét.16„Tatabánya Végrehajtó Bizottsága megbízza a VB-elnököt, hogy a súlyos női munkaerő-probléma megoldása érdekében járjanak el az OT-nál17 és a Könnyűipari Minisztériumnál, hogy könnyűipari üzemeket léte- sítsenek.I8„Tatabánya Végrehajtó Bizottsága egyhangúlag állást foglal a tekintetben, hogy a városban felszabaduló középületeket elsősorban könnyűipari üzemek vagy részlegek létesítésére használja."19 Akadályt jelentett a női munkaerő foglalkoztatásánál, hogy 98%-ban szakképzetlenek voltak, és a munkát kereső nők több mint felének még 8 általános iskolai végzettsége sem volt.20 Ezért olyan munkalehetőséget kellett teremtenie a városnak, ahol a nők betanított munkásként foglalkoztathatók. Általában könnyű, kézi munkát igénylő munkahelyeket 12 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 70/1962. sz. VB határozat 1962. március 22. 15 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1963. május 23. 14 Budapesten ez az arány 56,4%, megyei jogú városokban 41,2%, járási jogú városokban 36,9% volt. ln:Tatabá- nya története II. (1972) 187. o. 15 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1964. július 30. 16 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 154/1963. sz. VB határozat 1963. május 23. 17 Országos Tervhivatal. 18 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 155/1963. sz. VB határozat 1963. május 23 19 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 156/1963. sz. VB határozat 1963. május 23. 20 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1965. március 11. 98
