B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Rabtáborok–kényszermunkatáborok a Tatabányai Szénbányászati Trösztnél 1952–1956
bor területének megismerését, így sikerült azonosítani néhány barakkmaradványt, s a konyha és a gazdasági épület, a kultúrépület átalakított maradványait. Remélem, hogy a közeljövőben mindhárom bányatábor területét részletesen azonosíthatom. A levéltári iratok között mindhárom bányatábor méretarányos térképrajza fennmaradt, így utólagosan is könnyen beazonosítható elhelyezkedésük, kiépítettségük. A legkorábban létesített és beüzemelt XVIII-as aknai rabtábor tervrajza nem eredetiben maradt fenn, hanem egy 1955. február 1-jén készült változat mutatja be a létesítmények elhelyezkedését. A térképet a Bányatervező Intézetben készítették a XVIII-as aknai létesítmények csatornázási- és szennyvíztisztító telepi beruházás előkészítéséhez. A méretarányos és tájolható térképvázlaton egyaránt szerepelnek a XVIII-as akna műszaki létesítményei (függőakna, felvonó gépház, légszivattyú, kompresszorház, trafó, hűtőtorony, alapraktár, műhelycsarnok, lámpakamra, üzemiroda) éppúgy, mint az őket körbevevő bekerített rabtábor létesítményei (parancsnokság, őri konyha és étkező, konyha, zsírfogó akna, körleti iroda, kultúrterem, orvosi rendelő, 12 db rabbarakk és a WC-k). Ugyanakkor kitűnik néhány hiányosság is: a 11. sz. barakképület, a mosoda-szárító-für- dő (gazdasági épület) hiányzik, holott ez az eredeti alapszerződés fontos részét képezi.9 10 A KOMI tábori létesítmények tervrajzai, műszakilétesítmény-leírásai és a kivitelezés viszontagságai - a Tatabányai Szénbányászati Tröszt Beruházási Osztálya a Tatabányai Városi Tanács VB. Vili. Építési és Közlekedési Osztálya, valamint az Építésügyi Minisztérium Városépítési Tervező Vállalat iratanyagaiból rekonstruálhatók.’0 Már a létesítés időpontja is nehezen behatárolható. Egy, a KÖMI-központból származó levél - melyet Garasin Rudolf 1952. augusztus 23-án még mint főosztályvezető ír alá (0040/168/1952. VII. sz.) - korábban megkötött szerződés kiegészítésének visszaigazolásáról szól. A levélben jelzi a KOMI, hogy a Tröszt 1637/1952. augusztus 12-i kérésének megfelelően 1952 november hónap folyamán a síkvölgyi és XIV. aknai foglalkoztatáshoz 1.300 fő elítéltet tudna biztosítani, s az oroszlányi tábort 1.100 főre még augusztus hónapban feltöltik. A levél egy fejezete közli, hogy a továbbiakban az Anna-bánya kifejezést nem használják és helyette a XIV. akna elnevezés szerepel. A levélhez tartozik egy feljegyzés arról, hogy szeptember 2-án Budapesten a BM-ben folytatott tárgyalást a bánya részéről Vitéz Nándor beruházási osztályvezető és dr. Szentirmai József jogi osztályvezető képviselte a tatabányai bányatáborok építéséről, s ezen a tárgyaláson a Nehézipari Minisztérium Szénbányászati Igazgatóságát Gál, Vizi és Princz elvtársak képviselték. Az OTH elnöke Herczeg Ferenc 1953. február 4-én kelt levelében engedélyezi a XIV-es aknánál és a síkvölgyi aknánál egy-egy rabtábor kiépítését 700 fő és 600 fő férőhellyel. A városi tanács építési osztályán iktatott levél másolatán szereplő kézírásos feljegyzés szerint (1953. II. 23.) már 1952. december 15-én megtörténtek a helykijelelő bejárások, de a bánya a tervdokumentációkat még nem küldte meg. Az építés, kivitelezés, engedélyeztetés és a használatbavétel a két tatabányai tábornál rengeteg visszásságot mutat, és komoly következményekkel járt. A KOMI igazgatójának (Garasin Rudolf) 1952. augusztus 23-i levele, a fennmaradt tervrajzok (síkvölgyi 9 TMJVL XI/1.1 Tatabányai Szénbányák Vállalat (Tröszt) iratai 1952/1/5/1-2. 10 TMJVL XXIII/101.Tatabánya Városi Tanács Iratai 1952/115/9. 78
