B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Rabtáborok–kényszermunkatáborok a Tatabányai Szénbányászati Trösztnél 1952–1956
nem csak a fizikai létszám jelentett gondot, de a rabok egy része, mint képzett szakember is hiányzott. Komárom megyei rabmunkáltatás A tárgyalt időszakban megyénkben a rabmunkáltatás háromféle tábortípusban működött: városépítő, ipari beruházó és bányatáborban. Oroszlányban és Tatabányán is működtetett a KOMI városépítő tábort, melyekben a rabok az új városok középületeit, a bányamunkások és a tábori őrszemélyzet lakóépületeit, az új városrészek közműrendszereit, s a későbbi bányatáborokat építették. Mindezt a 47. számú Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) keretében végezték. Az Oroszlányi városépítő rabtábor a Pénzes-patak felduzzasztásával létrejött tó és a Táncsics Mihály út közötti barakkokban volt, az ÁÉV 47/4. számú részlegeként. A Tatabányai városépítő rabtábor a mai OBI áruház (korábban Oázis strand) területén létesült, közvetlenül a Budapest-Bécs vasútvonal Bánhida vasúti megállóhelyétől északra. Almásfüzitőn a timföldgyári beruházásokon dolgoztattak rabokat, s feltehetően az akkor épült munkásszálló lakásait is velük építtették. A megye szénbányáinál Csolnokon, Oroszlányban ésTatabányán dolgoztattak rabtáborokban őrzött elítélteket. Csolnokon az életfogytiglan elítélt politikai rabok dolgoztak. ATatabányai Szénbányászati Vállalatnál (1952-től Trösztnél) a síkvölgyi aknán 500 fős, a XIV-es aknán 600 fős, az Oroszlány területén lévő XVIII-as aknán 1200 fős rabtábor épült. Az alábbiakban e három táborról fogok részletesebben írni. Az Esztergom város területén működött rabtábor helyét és funkcióját nem kutattam, az almásfüzitőit és a csolnokit sem. Egy 1953-as feljegyzés szerint - a Nagy Imre miniszter- elnöksége elején hozott Elnöki Tanácsi amnesztiarendeletet követően - megyénkben is létrejöttek a működő rabtáborokban az úgynevezett„szabadító bizottságok", melyeknek élén mindenütt egy-egy ÁVH-s tiszt volt. Ez az irat megemlíti Esztergomot, Csolnokot, Almásfüzitőt, az oroszlányi XVIII-as aknát, a Tatabánya síkvölgyi, és a XIV-es aknát. Városunkat érintő írásos dokumentumok azt sugallják, hogy első lépésben a városépítő rabtábor épült meg. 1950. augusztus 28-án készült egy jegyzőkönyv a Budapesti Területrendezési Intézetben, mely tartalmazza a Tatabányán építendő megyeháza (Та. II. rejtjelű) építkezési hely kijelölését és térképmellékletét. Részletesebb leírását az 1951. november 1-i és november 8-i jegyzőkönyvben olvashatjuk. 1951-ben létrehozzák a Tatabányai Bányászati Építőipari Nemzeti Vállalat néven azt a céget (47/4. sz. ÁÉV), mely az oroszlányi és tatabányai beruházásokat végzi, végezteti.4 4 TMJVLXXIII/101. Tatabánya Városi Tanács Iratai 1951/115/1.
