B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Rabtáborok–kényszermunkatáborok a Tatabányai Szénbányászati Trösztnél 1952–1956
morva, szlovák, orosz, román betelepedők jelennek meg munkavállalóként. 1939-ben, amikor Németország lerohanja a„baráti"Lengyelországot, ezres nagyságrendben érkeznek az elődtelepülésekbe a lengyel menekültek, s a MÁK Rt. munkavállalóiként élnek. A bánya még lengyel nyelvű általános iskolát is létesít, megvédi őket a német megszállás alatt, s a II. világháború után sok százan kérnek magyar állampolgárságot (1946-1947). A felbomló Jugoszlávia 1941 -es német lerohanásakor - melyben hazánk is aktív szerepet vállal - délszláv menekülthullám érkezik hozzánk közvetlen, illetve a felállított barcsi menekülttáboron keresztül. Igen sok magyar menekült jön a második bécsi döntés után Dél-Erdély magyarlakta területeiről, s ez a menekülthullám megismétlődik 1944 őszén-telén. 1947 után a görög polgárháború lezárulásával közel ezres nagyságrendű görög menekült érkezik az éppen megyeszékhellyé és várossá előlépett bányatelepülésekre. Menekültek vagy migránsok befogadásából, letelepítéséből élt ez a soknyelvű város évtizedekig. AII. világháború alatti menekülthullámok - lengyel, magyar, délszláv - sem pótolják a háború miatt keletkezett munkaerőhiányt, hisz a„hadigondozási naplók"tanúsága szerint a fegyveres sorkatonai szolgálatra behívottak létszáma: 3800-4500 fő - 18-60 éves férfi - volt az elődtelepülésekről. A Horthy-rendszer antiszemita törvényei alapján - melyet az akkori magyar állam hozott és hajtott végre - a MÁK Rt-nél, és a Bánhidai Erőműnél is megjelentek a zsidó munkaszolgálatos alakulatok. A korabeli törvények szerint a hadipari fontosságú és katonai igazgatású üzemekben - közérdekű munkavégzésre - zsidó munkaszolgálatos egységeket rendeltek. A nagymértékű iratpusztulás ellenére is lekövethető, hogy a MÁK Rt-nél legalább három, a Bánhidai Erőműnél legalább egy zsidó munkásszázad dolgozott. Egy Felsőgallán keltezett jelentés szerint egy 1944. február 19-én végrehajtott gyakorlaton a helyreállítási munkálatokban részt vett egy 250 fős zsidó munkásszázad is. A II. világháborút követően a görög menekültek sem tudták pótolni a háborús emberveszteségeket, a bányaipar munkaerőigényét. A Rákosi-korszakban a magyar államhatalom gyakorlói nem az antiszemitizmus alapján, hanem az osztályharc„logikája" szerint hozták létre a büntetés-végrehajtás keretén belül a Közérdekű Munkák Igazgatóságát, s épültek az ún. KÖMI-táborok (rabtáborok). Többek között városunkban, Tatabányán is épült három rabtábor. 10 éven belül ismétli magát a történelem szűkebb hazánkban. A magyar államhatalom fajelméleti-antiszemita, majd elkorcsosult osztályharcos ideológia alapján antidemok- ratikusan, civil kontroll nélkül működött. Mindkét éra a polgárok százezreit alázta meg, s a végrehajtók is magyar emberek voltak. Számomra különös és megdöbbentő volt a felismerés, hogy a kellő civil kontroll nélkül működő, demokráciahiányos hatalom mélyen lealjasítja a társadalmi morált. A kijelölt ellenségeket üldöző, demagóg propaganda révén így építhet a gátlástalanul érvényesülni akaró, megfelelni vágyó, gondolkodni nem tudó - vagy nem is kívánó - tömegek behódolására, hangos igenlésére, a „végrehajtókra". Apáink, nagyapáink nemzedéke volt az elkövető mindkét időszakban,,,önként és dalolva". A jelenlegi és következő generációknak tisztában kell lenniük ezzel, hogy ily módon ne 6o
