B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
A bányász és a szobor, a sztahanovista mozgalom és emlékezete
mondja, ha olyan társaság, csoport van, hogy ez a szobor az én barátomról készült. Azt mindig. Kérdező: - Elmeséli a kis rövid történetet. Benne van ez valamilyen turistakönyvben? 09.02 Emil bácsi: - Úgy tudom, hogy igen. Kérdező: - Ühüm. Emil bácsi: - Úgy tudom, hogy igen. És most, ha jól értesültem, a (,..)ban van egy tanár, én magam sem tudtam, hogy van a vájáriskolában egy könyv, ahol szerepel ez. És ott is megemlítik, hogy itteni tanuló volt. Hogy itteni, oroszlányi gyerek volt, akiről készült. Kérdező: - Önnel más is készített ilyen interjúszerűséget? Hogy, hogy kérdezett, kérdezte erről, hogyan zajlott ez az egész Ő maga ez az egész folyamat? 9.43 Emil bácsi: - Egyetlenegyszer érdeklődtek, egyetlenegyszer kérdeztek. És akkor azután érdeklődtek, hol lehet vajon a Krizsán. És akkor én mondtam, hogy nem tudom, '56-ban volt az ellenforradalom vagy forradalom, és akkor nem tudtuk, hogy hova került. 10.00 És állítólag ő kiment Ausztráliába és Ausztráliából tért haza, amikor a János elindította, behozták a szobrot ide a bányászklubhoz, akkor történt meg vele ez a beszélgetés. Úgy is akarták. Mert a beleegyezése kellett állítólag, hogy hurcolhassák(?), szállíthassák. Kérdező: - (...) Az emberekről életük során nem szoktak készíteni szobrot. 10.30 Emil bácsi: - így van. Vittem ki Attilát meg a Balázst és Dávid meg az apja, ugye együtt mentünk és akkor mondtam nekik, hogy nézzétek, itt áll. Kérdező: - És kapott ön ezért valami pénzt? Emil bácsi: - Semmit, semmit. Semmit az égadta világon. Hát ez munkaidőben volt, úgy voltam elkönyvelve hogy figuráns vájársegéd, és ez volt a munkám. Modellt kellett állni. 11.03 2. rész, a szobornál Kérdező: - Nahát, akkor kijöttünk a szoborhoz. Meséljen egy kicsit róla most, milyen érzés újra látni. Emil bácsi: - Hát, nem olyan régen láttam, mert itt volt az unokám. Itt volt az unokám Gyöngyössolymosról az édesapjával, az anyjával, azt voltunk a múzeumba', akkor kisétáltunk ide, azt megmutattam nekik. Hogy mi készült rólam, hogy mit csináltak akkoriba'. 11.34 Kérdező: - És esetleg valami, mi jut eszébe most erről a szoborról tulajdonképpen? Emil bácsi: - Hát, hogy jó volna olyan fiatalnak lenni, mint amikor csinálták rólam ezt a szobrot. Hogy mennyivel más volt az. Más világ volt az. Kérdező: - Hogyha föláll mellé, akkor ugyanakkora az a szobor, mint ön? Emil bácsi: - Ugyanakkora. Hát állandóan mért, csinálta még a vállbőséget, mindent úgy csinált, ahogy volt. Kérdező: - És milyen volt az a ruha? 12.02. 54
