B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)

A bányász és a szobor, a sztahanovista mozgalom és emlékezete

ültem fönt [...] oda felmutatott és mondta, hogy az az ember, az jöjjön le onnan, azzal fogok dolgozni, az fog állni modellt."

A szobor megalkotása, mint a mindennapi rutintól eltérő élethelyzet, abban is szimbolikusan megmutatkozott, hogy a modellt átöltöztették; ő ezt a történetet mindkét alkalommal el is mesélte.

„És attól kezdve nekem megmondták, hogy amit ő mond, a K„ azt kell csinálnom, tehát [...] akkor átvittek mindjárt a raktárba, ruharaktárba. Új ruhát vételeztek. Én ültem le, ő hajtogatta föl még a kabát ujját is, nadrágomat. [...] Ő hajtogatta föl meg a gyűrődéseket ő készítette el precízen."

A második alkalommal (a helyszínen) ezen a ponton is a sokkal inkább részletező elbeszélésmód jellemezte a visszaemlékezőt. Ennek oka lehetett az, hogy másodszor találkozott az interjúkészítővel, de lehetett a helyszín tényleges hatása is. Ekkor árulta el, amit az előző interjúban elhallgatott, hogy végül félmeztelen szobor készült róla (ami a felvételen nyilvánvalóan látható):

„Ez a bányászruha, melósruha, amivel lent dolgozunk. Először úgy csinálta, hogy kabátban voltam, és akkor nem tetszett neki, azt mondta, inkább legyek félmeztelen és akkor a fejtőkalapácsot fogtam a vállamon."

Az emlékezet helyei szimbolikus jelentőségűek. így a szobor áthelyezése értékvesztést jelenített meg. Mindkét interjúban elmesélte ezt a történetet is. Az elbeszélésben a bányászok életvilágát is hanyatlónak jelenítette meg. Először részletesen felidézte az avatási ünnepséggel járó dicsőséget: „Akkor tervbe'volt, hogy ilyen talapzaton a szálloda előtt lesz elhelyezve, mert megkapta a megbízatást az igazgatóságtól, az igazgató úrtól. [...] A XVI-os aknához tették, ott volt a Kaposvári Feri bácsi, a figuránsok főnöke, a mérnök, aki, és akkor ő mondta, hogy emide gyere, itt álljál, lássák, hol vagy. Rendesen kint volt bányászzenekar, minden, mikor avatták. Büszke volt a fater is, hogy az ő fiáról készül a szobor. Igen, és nagyon sokáig ott volt [...] '88-ban, amikor, ugye voltak, nyugdíjba asszem '85 vagy '86 került ki. És most, ha jól értesültem, [...] van a vájáriskolában egy könyv, ahol szerepel ez. És ott is megemlítik, hogy itteni tanuló volt. [...] oroszlányi gyerek volt, akiről készült."

Érdekes, ahogyan nem mondta ki, tabusította a rendszerváltoztatást - a szobrot emiatt tették más helyre -, és 1988-hoz, majd a nyugdíjazásához kötötte a szobor áthelyezését. A jelenbeli megbecsülését igazolandó felidézte, hogy egy tankönyvben is szerepel. A második alkalomnál, a helyszínen is utalt arra, hogy a szobor eredeti helye forgalmasabb volt - és még annál is központibb lett volna a tervezett hely a szállodánál, azonban a szobor elkészülte már az 1953-as fordulat után volt (vélhetőleg ezért vetették el az eredetileg tervezett színteret). A visszaemlékező úgy ábrázolta, és ez talán elszólás is lehetett, hogy a jelenlegi helyén a szobor„végső helyen" van, onnan már nem fogják továbbszállítani. Kicsit

48