B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
A tatabányai tűzoltóság története 1948–1956 között
A tatabányai alosztály működése Az alosztály tevékenységéről több irat és dokumentum megmaradt a tatabányai városi levéltárban. Az általam tárgyalt időszakból, tehát az 1950-es évek elejéről is több értékes anyag maradt fenn, bár a meglévő iktatókönyvek azt bizonyítják, hogy az elmúlt évtizedek során több irat is selejtezésre került. Jelenleg az ötvenes évekből származó iratok nagy részét havi és negyedéves jelentések képezik, amelyek sok hasznos információval szolgálhatnak az alosztály tevékenységéről, valamint több üzemnek vagy vállalatnak megmaradt a tűzrendészeti felülvizsgálati határozata is, amelyet a tatabányai alosztály volt köteles ezeknek kiadni, és sok helyi lakóház építési engedélyével kapcsolatos tűzrendészeti szak- vélemény is megőrzésre került. A megmaradt és a hozzáférhető levéltári anyagok alapján viszonylag jól rekonstruálható a korabeli tűzoltóság működése. A '40/'50-es évek fordulóján, az állami tűzoltóság megalakulása után Tatabányán is megszervezték az állami őrsöket. Ezt a folyamatot már a korábbi fejezetekben részletesebben bemutattam. Röviden taglaltam azt az átalakulást is, amely során létrejött 1950-ben a tatabányai alosztály. Ez az esemény egy teljesen új parancsnoklási viszonyt idézett elő. A bánhidai őrs betagozódott az alosztály felügyelete alá, és az ottani őrsparancsnok közvetlenül a tatabányai alosztály parancsnokának lett alárendelve. A belügyminisztérium ezen lépésénél is látszik az erős központosítás, amely a korszakban az élet minden területére jellemző volt. Eme tendencia a belügyi szervekre hatványozottan vonatkozott. Az őrsöket alosztályok alá rendelték, az alosztályokat osztályokba szervezték, az osztályokat pedig az országos tűzoltó főparancsnok irányította. Az egész rendszer területi alapon szerveződött. Általában egy-egy osztály képezett egy-egy megyét, Budapest főváros külön osztállyal rendelkezett. Az alosztályok megyénként egy járást felügyeltek, a központjuk pedig egy nagyobb, vagy jelentősebb város volt a megyében. A tatabányai alosztály parancsnoksága és a két őrse is ebbe a komplex szervezetbe tartozott. Az alosztály feladatai szerteágazóak voltak. Számtalan dologgal kellett foglalkoznia a tűzoltóságnak. A sima, rutinszerű ügyek és gyakorlatok mellett minden egyes térségnek megvolt a maga ún. „specialitása", amely ebben az esetben annyit tesz, hogy régiónként (városi környezet, falusias táj, iparvidék, esetleg mezőgazdasági, erdős vidék, bővizű folyó/к vannak a környéken stb.) más és más problémával kellett szembenézniük a tűzoltóknak. Tatabánya és környéke esetében szinte az élet összes tűzveszélyes dolga együtt volt. A térségben a mezőgazdaság mellett, amely akkoriban„népgazdasági"jelen- tőséggel bírt, az intenzíven fejlődő nehézipar is komoly kihívást és roppant feladatokat támasztotta helyi tűzoltóság elé. Mind a két gazdasági szektor fokozott figyelmet igényelt a tűzvédelem szempontjából, és mind a két téren különböző eljárásokat kellett foganatosítani a hatékony védelem érdekében. Eme fontos gazdasági ágazatok védelme mellett gondoskodni kellett még a lakosság védelméről is. A lakóházak tűzvédelme is rendkívül összetett probléma voltTatabányán, mivel a városban keveredett a falusias jelleg a városiassal. (Ez manapság is jellemző a település képére.) A város környékét, a dombos terepen 32
