B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
A tatabányai tűzoltóság története 1948–1956 között
A tatabányai tűzoltóságnak tehát helytörténeti szempontból gazdag forrásanyaga van. A korszerű szakirodalmat tekintve Busa János foglalkozott említés szintjén a tatabányai tűzoltósággal, ami azt jelenti, hogy helytörténeti szempontból még vannak a témának publikálatlan részei. A tatabányai állami tűzoltóság megalakulásának az előzményei A tűzoltóságnak és a tűzvédelemnek az emberek mindig is komoly szerepet tulajdonítottak. Minden településen szükség volt a hatékony tűzvédelemre a nagy tűzvészek elkerülése végett. Ez alól Tatabánya sem volt kivétel. Tatabányán és az elődközségeiben egyébként is fontos szerep jutott a tűzoltóságnak, mivel a régió 1896-tól, a bányászat megkezdését követően számottevő ipari központja lett az országnak. Az iparosítás mellett a hagyományos mezőgazdaság is fontos maradt. Ez a két gazdasági tényező, de elsősorban a bányászat arra ösztökélte a helyi lakosságot és a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat - a továbbiakban MÁK Rt. - vezetőségét, hogy a községek önkéntes tűzoltóságokat szervezzenek, és a bányánál is létrejöjjön egy üzemi tűzoltóság. Ezeket a testületeket az évtizedek során fokozatosan fejlesztették. Trianont követően a tatabányai régió gazdasági szerepe felértékelődött, ennek függvényében a tűzvédelemre is sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a MÁK Rt.-nél.1 A tűzvédelem és a tűzoltóság fejlesztésének, ahogy az egész országban, úgy ebben a régióban is a második világháború vetett véget. 1945-re a háború Magyarországon óriási veszteségeket okozott, mind humán, mind pedig anyagi téren, és ez alól a tatabányai régió sem volt kivétel. A háborús pusztulás jelentős mértékben károsította a helyi tűzoltó testületek hatékony munkáját is. A szerállomány szinte teljesen megsemmisült, vagy pedig eltűnt. A háború végén az országban 7 db(!) gépjárműfecskendő és 233 db(!) kismotorfecskendő maradt.2 A fennakadásokat még tetézte a képzett tűzoltók hiánya is. Az újjászervezést és a munkát azonban meg kellett kezdeni, a jobb jövő érdekében. A világháború után újjászervezték Bánhida, Alsógalla és Felsőgalla községek önkéntes tűzoltóságait. Próbáltak visszatérni a háborút megelőző berendezkedéshez. A gazdasági helyzet és az ebből következő takarékoskodás azonban azt diktálta, hogy a községi önkéntes tűzoltó testületeket megszüntessék, és a tűzvédelmet a továbbiakban a szénbánya üzemi tűzoltóságára bízzák. Erre 1946. november 12-én került sor.3 ' 1937-ben a Magyar Általános Köszénbánya Rt. az ország legnagyobb vállalatának számított. In: Macher Péter: A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. zsidó alkalmazottainak szerepe a vállalat újjászervezésében 1945-1947. Horváth-Takács-Ábrahám (2014) 151.0. 2 TMJVL XXIV/51. A műszaki fejlesztés az Állami Tűzoltóságnál: 5. o. 3 Busa (2006) 115.0. 26
