B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. újjászervezése és államosítása 1945–1948
már számos problémát vetett fel és sok vitát eredményezett. A legfontosabb kérdés az volt, hogy mire is terjedjen ki az államosítás? Csak a bányaaknákra, vagy a köréjük épült ipari üzemekre is? Elsősorban ezek mentén húzódott a legfőbb törésvonal, ugyanis míg a kommunisták egy radikális államosítást akartak megvalósítani a szénbányászatban, addig a kisgazdák egy kevésbé radikális megoldást képviseltek. Rákosi Mátyás például az MKP 1945. decemberi tatabányai nagygyűlésén követelte az államosítás kiterjesztését a szénbányák segédüzemeire is. Az FKGP ráadásul kártalanítani szerette volna a szénbányák tulajdonosait, míg a kommunisták ez elől igyekeztek kitérni. A helyzetet ráadásul nehezítette, hogy a kormányzati gazdasági irányítás erősen megosztott volt. Ugyanis míg az Iparügyi Minisztériumban a miniszter (Bán Antal) szociáldemokrata volt, addig az államtitkár (Nógrádi Sándor) és a fentebb említett Gazdasági Főtanács adminisztratív vezetője kommunista volt.33 A kormány élén álló miniszterelnököt pedig a kisgazdák adták. Különösen éles volt a rivalizálás Bán miniszter és Nógrádi államtitkár között: még az államosítás végrehajtása során is egymás munkáját szabotálták tulajdonképpen.34 Mivel a pártok nem igazán tudtak megegyezni az államosítás részleteiben, ezért először csak a szénbányászat állami kezelésbevételéről döntöttek a nemzetgyűlés 1945. december 6-i ülésén.35 A javaslat kidolgozója egyébként a tatabányai Osztrovszky György volt. A kompromisszumos megoldás azért is érthető volt, mert egy rosszul végrehajtott nacionalizálás komoly gazdasági katasztrófával is fenyegethetett. Ennek megfelelően adták ki a 12 000/1945 M. E. számú rendeletet, melynek értelmében a szénbányákat leválasztották a vállalatokról és élükre államosítási miniszteri biztosokat neveztek ki, akik az üzemek szaktisztviselőivel együtt irányították a termelést.36 A MÁK Rt. állami kezelés alá vett üzemei élére Szirmai Tibort, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. cégvezetőjét nevezték ki. Működéséről azonban szinte semmit sem tudunk. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az állami kezelésbevétel csupán betetőzése volt egy folyamatnak és csak a kialakult állapotokat szentesítette. A háború után ugyanis a vállalatok működését annyira agyonszabályozták különféle kormányzati rendeletekkel, hogy alig volt mozgásterük, és javaikat is folyamatosan elvették tőlük. A MÁK Rt. Nyugdíjintézetének tulajdonában lévő síkvölgyi és körtvélyespusztai birtokokat már az 600/1945 M. E. számú rendelet (1945. március 17.) értelmében a földreform során igénybe vették, az állatállomány és a korszerű felszerelés jó része pedig már a harcok során megsemmisült.37 Az 1946. január 30-án kibocsátott 3900/1946 számú iparügyi miniszteri rendelet szerint pedig a bányatelkeken a kutatás, feltárás és művelés jogát a továbbiakban kizárólag az állam gyakorolhatta.38 1946 márciusában új alapokra helyezték a jóvátétel finanszíro33 Erdmann-Pető (1977) 41.0. 34 Erdmann-Pető (1977) 73.0. 35 Erdmann-Pető (1977)46.0. 36 BFLVII.2. e. Cg 823. Okm 452.924. doboz. Jelentés 1944/1946. 37 BFL VII. 2. e. Cg 823. Okm 452.924. doboz. Jelentés 1944/1946. 38 Erdmann-Pető (1977) 47. o. 17
