B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. újjászervezése és államosítása 1945–1948
csak a tulajdonjogot érintő kérdésekbe nem szólhattak bele.15 Az üb-k a baloldali pártok (SZDP, MKP) befolyása alatt álltak, bár a KÜB esetében nem tudjuk, mennyire érvényesült ez a tendencia. Annyit tudunk csak, hogy a KÜB alelnöke, Siklós Ferenc a kommunista párt delegáltja volt. A központi újjászervezés zárásának az 1945. augusztus 16-i igazgatósági ülés tekinthető, amire már elegendő számú tag jelent meg. Először is jóváhagyták a február óta meghozott intézkedéseket, majd Scitovszky Tibor korábbi alelnök, a Magyar Általános Hitelbank egykori vezérigazgatója személyében megválasztották a társulat új elnökét. Rehling Konrádot pedig egyúttal alelnökké választották. Az ülésen döntöttek továbbá az előző rendszerben kompromittálódott személyek eltávolításáról is. Ennek megfelelően felfüggesztették igazgatósági tagságából Fabinyi Tihamért, aki a '30-as évek végén pénzügyminiszter volt, valamint elbocsátották a társulat szolgálatából Csanády László korábbi tatabányai bányaigazgatót, valamint Stefániái Richárd cégvezetőt.16 Csanády személye ugyanis nemkívánatos lett a baloldali színezetű KÜB szemében, Stefániái pedig külön jutalomban részesült a német megszállás időszakában. A megtorlás elől több vezető beosztású hivatalnok elmenekült. 1945. augusztus 16-ra egy közgyűlést is összehívtak, az erre vonatkozó felhívás meg is jelent a Magyar Közlöny július 31-ei számában. Itt csak azok jelenhettek meg, akik a német megszállást megelőző utolsó, 1943. április 30-i közgyűlésen való részvétel céljából a jegyzőkönyv tanúsága szerint részvényeiket az alapszabálynak megfelelően letétbe helyezték. Mivel azonban csak 8 részvényes jelent meg, ezért nem tudtak érdemi döntést hozni.17 A MÁK Rt. központjának újjászervezését követően felvette a kapcsolatot a vidéki üzemekkel is. Ez már nehezebb feladatnak bizonyult, ugyanis a háború során a közlekedés szinte teljesen megbénult. A közlekedési eszközök felett a Vörös Hadsereg rendelkezett és ezeket csak a szovjet parancsnokok engedélyével lehetett igénybe venni. Ezzel magyarázható, hogy bár a borsodi bányákat már 1944 decemberében elfoglalták a szovjet csapatok, 1945 márciusában a MÁK központ még mindig nem tudta felvenni a kapcsolatot ottani üzemeivel.18 Idővel azonban sikerült kapcsolatba lépni a vidéki üzemekkel és a MÁK Rt. leányvállalatai is újjászerveződtek. Persze nem ment minden zökkenőmentesen, mert például a Friedrich Siemens Művek kapacitását a későbbiekben teljesen lefoglalták a jóvátételi szállítások.19 A tatabányai iparteleppel március végén sikerült felvenni informálisan a kapcsolatot, április 3-án pedig a KÜB két küldöttje hivatalosan is felkereste a vállalat legnagyobb ipartelepét. A KÜB delegáltjai megbeszélést folytattak a helyi szovjet parancsnokokkal, akik 15 Bán (1989) 227. o., üzemi bizottságok címszó. 16 MNL OL Z 250.2. csomó. 1945. augusztus 16-i ig. jegyz. 17 MNLOLZ249 MÁK Rt. Közgyűlési iratok. 1. csomó. 1945. augusztus 16-i ülés jegyzőkönyve. 18 MNL OL Z 964 1. csomó. 1. tétel. 1945. március 1 -jei ülés jegyzőkönyve. 19 BFL VII. 2. e. Cg 823. Okm. 452.924. doboz. Jelentés 1944/1946. 13
