B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Nők a gyárakban. Tatabánya város tervei a nők foglalkoztatására az 1960-as években
ban az üzemrészek nem megfelelő helyen történő elhelyezéséből adódtak. A fröccsöntő műanyagipari részleg elég zsúfolt, és meleg volt. Főfoglalkozású üzemorvos nem volt, az üzem-körzeti orvos hetenként kétszer látogatta meg az üzemet.73 A Fővárosi Kézműipari Vállalat tatabányai üzemének öltözői messze elmaradnak a követelményektől. A 80főt — teljes létszámban női dolgozókat — foglalkoztató üzemben csupán a kézmosás volt megoldható problémamentesen. Mindössze kétfős zuhanyzó állt a műszak után tisztálkodni vágyók rendelkezésére, ráadásul fűtetlen helyiségben. Az Acélárugyár üzemeiben viszonylag könnyű, de „olajos" munkát végeztek a dolgozók. Az orvosi felügyeletet egy mellékfoglalkozású üzemorvos látta el az üzem rendelőjében. A dolgozók részére az igényeknek megfelelő fürdőt biztosítottak.74 A II. sz. Erőmű lakótelepén létesített két üzem, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár és a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár üzemeinek egészségügyi problémái azonosak voltak. Különösebb„egészségügyi ártalonY'egyik munkahelyen sem volt, a munkatermek kialakítása megfelelt az egészségügyi követelményeknek. Korszerű munkakörülmények, jól berendezett öltözők, és fürdők álltak a dolgozók rendelkezésére. A Beloiannisz Híradás- technikai Gyár tatabányai telepén a munkakörülmények kimagaslóan a legjobbak voltak — ahogyan a munkaügyi főelőadó fogalmaz —, legalábbis tatabányai viszonylatban. Tiszta, könnyű munka,jól felszerelt üzemrésszel. Az öltözők kapacitása viszont kicsi volt a telep 1000 fős létszámához képest. Ezt a helyzetet egy új csarnok felépítésével kívánták megváltoztatni.75 Mindkét üzemben üzem-körzeti orvos volt, vagyis mindegyik üzemben más-más körzeti orvos hetente kétszer 2-3 órában látta el az üzemorvosi feladatokat. Az egészségügyi osztályvezető arról panaszkodott beszámolójában, hogy igyekeztek végleges formában megoldani a gyárak ellátását, de az üzemek vezetői nem nyújtottak ehhez megfelelő segítséget. Terveik szerint egy főfoglalkozású orvost kívántak alkalmazni, aki az ott letelepült valamennyi üzemben ellátná az üzemorvosi feladatokat, és egyidejűleg a telep lakosságát is.76 Az 1969-es jelentésben még arról is beszámol az egészségügyi osztályvezető, hogy semmilyen formában nem tudták megoldani saját erejükből -— bár a dolgozók létszáma és az üzemek tevékenysége indokolta volna — a Delta, a Mikrolin és a Flungária Ktsz üzem-egészségügyi ellátását. A felsorolt műanyagipari tevékenységet folytató ktsz-ek- nél dolgozók komoly egészségi ártalmaknak voltak kitéve. A felsorolt üzemek vezetői általában tiszteletdíjas orvosokat alkalmaztak. A Hungária Ktsz volt az egészségre legártalmasabb üzem, ezért szigorú ellenőrzést tartottak a dolgozók egészségének védelme érdekében. Új öltözőt építettek, és korszerű fürdővel láttákéi az üzemet. Korszerű elszívó-, 73 TMJVL XXIII/102/a. TÜ ülés jegyzőkönyve BeszámolóTatabánya város vállalatainak, üzemeinek üzem-egész- ségügyi helyzetéről. 1969. szeptember 11. 74 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1970. január 21. 75 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1970. január 21. 76 TMJVL XXIII/102/a.TÜ ülés jegyzőkönyve BeszámolóTatabánya város vállalatainak, üzemeinek üzem-egész- ségügyi helyzetéről. 1969. szeptember 11. no
