B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Nők a gyárakban. Tatabánya város tervei a nők foglalkoztatására az 1960-as években
Háziasszonyból gyári munkás. A nők tömeges foglalkoztatásának nehézségei Annak ellenére, hogy az 1960-as évek közepén már sok nő dolgozott a különböző hivatalokban és a kereskedelemben, az itt dolgozók létszáma mégsem volt jelentős a nők összfoglalkoztatottságában. A könnyűipari üzemeken kívül több nagyobb üzemben is dolgoztak nők, pl. a Cement- és Mészműveknél, a KOMÉP-nál. A városban működő két termelőszövetkezetnél is elég nagy volt a nők aránya. Az egészségügyi ágazatban, bölcsődevezetőként, napközi otthonokban, gyermekorvosként, asszisztensi, gondozónői, védőnői, takarítói munkakörökben is jelentős volt a nők létszáma. A művelődésügyi ágazatban is többségben voltak a nők.45 Ezeken a munkahelyeken azonban vagy nehezebb, fizikai munkát kellett végezni, vagy túl alacsonyak voltak a fizetések, vagy magasabb iskolai végzettséghez kötött volt az álláslehetőség. Az üzemi, hivatali munka elvégzése után továbbra is nagy terhet jelentettek a nőknek a második műszak nehézségei. A város nem készült fel időben a nők tömeges foglalkoztatására. A munkába járó nők nehezen jutottak el a munkahelyükre és haza, mert a közlekedés nem tartott lépést az igényekkel, de az üzletek ellátottsága sem volt megfelelő. A munka után vásárló asszonyokat délután már csak az üres polcok várták a boltokban.46 Hiányoztak a városban a megfelelő színvonalú szolgáltatások, pl. gyorstisztító és patyolat.47 Különböző javaslatok születtek, pl. hogy a kereskedelemben minél több zöldség megtisztítva, vagy félig feldolgozva kerüljön eladásra, ezáltal az otthoni főzés könnyebbé és gyorsabbá válhat.48 Továbbá az is szóba került, hogy segítheti a nők foglalkoztatását a bedolgozói hálózat kiszélesítése és a részmunkaidős foglalkoztatás bevezetése pl. a kereskedelemben, a postai kézbesítőknél, a közműszolgáltatásoknál, a díjbeszedőknél és az áramleolvasóknál.49 1964-től kezdve a VB minden évben sokat foglalkozott a női munkaerő helyzetével és az ezzel kapcsolatos ipartelepítéssel. A rendelkezésre álló anyagi eszközök és a Szénbányák Vállalat, valamint a II. sz. Hőerőműnél átadott épületek átalakításával jelentős eredményt ért el a város a női munkaerő foglalkoztatása terén.50 „A bánhidai lakótelep mögött 26 épület készült felvonulási munkásszállás céljára. A Városi Pártbizottság, valamint a Városi Tanács kezdeményezésére, ezek közül 8 épületet a Magyar Gyapjúfonó- és Szövő Vállalatnak, 10 épületet a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárnak adjuk át. Ezek a vállalatok női munkaerőt foglalkoztató ipari üzemeket rendeznek be ezekben az épületekben. Itt több száz tatabányai nő részére biztosítanak munkaelehetőséget"— írja beszámolójában a Tatabányai Hőerőmű Vállalat igazgatója.51 45 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1965. december 18. 46 Dolgozók Lapja 1967. július 15. Egy téma. Ami mára múlté Tatabányán. Női munkást keresnek, kevés a jelentkező, új gondok, nehézségek c. cikk. 47 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1965. december 18. 48 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1966. február 10. 49 TMJVL XXIII/101/a. TÜ jegyzőkönyve 1966. június 23. 50 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1968. szeptember 5. TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve ATatabányai Hőerőmű Vállalat tájékoztató jelentése a munkásosztály 103 51
