B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. újjászervezése és államosítása 1945–1948
I Macher Péter A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. újjászervezése és államosítása 1945-1948 A MÁK Rt. története az alapítástól a II. világháború végéig A régi, hagyományos tatabányai történetírás úgy ábrázolta a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulatot, mint egy, a munkásait a végtelenségig kizsákmányoló kapitalista nagyvállalatot, melynek államosításával megszűnt az„elnyomás"az ipartelepen, és rendeződtek a munkásjóléti problémák is.1 Tanulmányomban ezen állítást szeretném felülvizsgálni. A Magyar Általános Kőszénbánya Társulat (MÁK Rt.) 1891-ben alakult egy Borsodban tevékenykedő kisebb jelentőségű bányavállalkozásként. A társulat figyelme hamarosan az Észak-Dunántúlra terelődött, és a Tata közelében fekvő Alsógalla község határában próbafúrásokat végeztek, melyek során jelentős szénvagyont sikerült felmérniük. Ennek köszönhetően 1896-ban megnyílt Alsógalla-bányatelep első aknája. A bányatelepből pedig hamarosan kifejlődött a tatabányai iparvidék és maga Tatabánya község is. Az új bányanyitás hatalmas sikert hozott a MÁK Rt. számára. A társulat részvényeit a századfordulótól már nem csak a budapesti, hanem a bécsi, párizsi és genfi tőzsdéken is jegyezték. A MÁK Rt. ily módon nemzetközileg is elismert nagyvállalattá emelkedett, ami lehetőséget biztosított arra is, hogy ne csak a szénbányászatban, hanem egyéb iparágakban is komoly érdekeltségeket szerezzen. A társulat borsodi üzemei pedig némileg háttérbe szorultak, és 1910-ben Borsodi Szénbányák Rt. néven egy, a társulat vezetése alatt álló leányvállalatba vonták össze őket.2 A MÁK Rt. székhelye mindvégig Budapesten működött; itt üléseztek a vezető testületek, valamint itt működtek a mindennapi üzleti és jogi ügyeket intéző osztályok is. Itt szükséges kitérni a korabeli részvénytársaságok felépítésére, melyet a kereskedelmi törvény (1875; XXXVII. te.), valamint a társaságok alapszabályai határoztak meg. A vállalatok tulajdonosai a részvényesek voltak és felelősségük a részvényük erejéig terjedt. A részvényesek fóruma a közgyűlés volt, ahol döntöttek alaptőke-emelésről, alapszabály-módosításról, vezető testületek megválasztásáról, valamint minden olyan kérdésben, amelyeket az alapszabály kizárólag a közgyűlés részére tartott fenn. Általában a közgyűlésen választották meg a vállalat elnökét, aki a részvényeseket képviselte és elnökölt a közgyűléseken. Az elnök jogköre ugyanakkor a legtöbb esetben nem volt jelentős, hanem csupán arra szorítkozott, hogy a részvényesek körét reprezentálja. A közgyűlésen választották meg ’ Tatabánya története (1972). 2 Sárközi (1967) 7-TS.o. 9
