B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
amelyekből népbírósági tanács azt a következtetést vonta le, hogy saját osztályával szembefordulva tudatos ellenségként működött. Ilyen körülmények között munkásosztálybeli származása és az a körülmény, hogy ő is a munkásosztály tagja egyáltalán nem volt figyelembe vehető. Bóna Barnabás IX.r. vádlott terhére a népbíróság súlyosító körülményt nem észlelt. Nem volt enyhítő körülményként figyelembe vehető javára, nős családos állapota, mert gyermeke nincs. Viszont enyhítő körülményként értékelte büntetlen előéletét, beismerését és megbánást tanúsító magatartását. A halmazatot nem értékelte terhére súlyosító körülményként, mert két bűncselekményt követett el, amely a Btá. 57. alkalmazásával már kifejezésre jutott. Az általa elkövetett bűncselekmények társadalmi veszélyességét súlyosító körülményt nem állapított meg. A személyében rejlő társadalmi veszélyességet csökkenti az a körülmény, hogy munkásosztály tagja, ő maga is munkásember, mert ez a körülmény is befolyásolta a népbírósági tanácsot a büntetés mértékének megállapításánál, figyelembe vette végül azt a körülményt, hogy őrségben állása ideje alatt fegyverét nem használta. Ilyen körülmények között ennek a vádlottnak a javára is alkalmazhatónak találta a Btá. 2. bekezdése c.l pontját. Homola István X.r. vádlottnál terhére értékelte súlyosító körülményként a halmazatot. Enyhítő körülményként volt figyelembe vehető egészen fiatal kora, bűncselekményeinek sorozatát alig 18 éves kora után követte el. Enyhítőként értékelte tovább beismerését, megbánást tanúsító magatartását is. A személyében rejlő társadalmi veszélyesség megítélésénél figyelembe jött- bár nem nagymértékben az a tény, hogy munkáscsaládból származik és ő maga is munkásosztály tagja. Azt is figyelembe vette az általa elkövetett társadalmi veszélyességének megítélésénél, hogy őrségben állásának ideje alatt fegyverét nem használta. Minthogy vádlott egyik bűncselekménye 1957. január hó 15 napja utáni időre is átterjedt, ezért vele szemben a büntetést az 1957. évi 34. sz. Tvr. 23.-a 1. bekezdése rendelkezéseinek figyelembevétele mellett határozta meg. Zovits Antal XI.r. vádlottnál a népbíróság súlyosító körülményt nem észlelt. Enyhítő körülményként értékelte fiatal korát, mert a bűncselekmény elkövetésekor mindössze 20 éves volt, bűnösség elismerését és megbánást tanúsító magatartását is ilyenként értékelte. Az általa elkövetett bűncselekmény társadalmi veszélyességét emeli az a körülmény, hogy fegyverét őrségben állása idején használta. A személyéhet fűződő társadalmi veszélyesség mértékét befolyásolja az, hogy a munkásosztályból származó egyén és ő maga is munkásosztály tagja. A fenti körülmények indították a népbíróságot arra, hogy a vádlottal szemben az enyhítő szakaszt, nevezetesen a Btá. 51.2. bekezdés c.l pontját alkalmazza. Fehér János XlI.r. vádlott terhére súlyosító körülmény nem volt megállapítható. Enyhítő körülményként vette figyelembe azt, hogy a cselekmény elkövetésekor 20 éves volt tehát a fiatalkort és a büntetlen előélet javára való felvételét kizárta. További 407
