B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
I. Dr. Klébert Márton és társai pere - I/3. Horváth János kihallgatása Budapesten
ott voltak, azoknak mind alágépelték a nevét. A felhívás arról szólt, hogy ne engedjenek az üzemekben rombolni, a fenntartási munkákról gondoskodjanak stb. Ezt felolvasták a rádióban, majd amikor értesültünk, hogy a tömeg a Népháznál van, elhatároztuk, hogy ott is felolvassuk a felhívást. Az volt a célunk, hogy a tömeget megnyugtassuk, és feloszlassuk. Mikor a Népház elé értünk, az emberek nagy része gépkocsikon volt. Soknál volt fegyver, és elég sok volt az ittas. Azt kiabálták, hogy Pestre mennek segíteni, kb. 7 h lehett. Egy másik férfival az autók elé álltunk, és igyekeztünk lebeszélni az embereket, hogy Pestre menjenek. Azonban semmilyen érv nem használt. Géppisztollyal löktek félre, majd a gépkocsik elmentek. A tömeg egy része továbbra is ott maradt. Ekkor felmentünk a Népházba, és Molnár felolvasta a felhívást a tömegnek. Az emberek vegyes érzelmekkel fogadták. Voltak, akik megértették, és nyugodtan elvonultak, de főleg az ittasok tovább hangoskodtak. Igyekeztünk ezeket a kisebb csoportokat megnyugtatni. Egy ilyen csoporttal majd egy órát vitatkoztam. ÁVH-snak néztek, és meg akartak verni. Egy ismeretlen nő mondta meg nekik, hogy a Zsdanov tánckarában szerepelek, és már hosszabb ideje vagyok Tatabányán. így sikerült megmenekülnöm. Mivel láttam, hogy nem sok eredményt érek el a beszélgetéssel, hazamentem. Kb. 9 h lehetett. Másnap rendesen bementem dolgozni. Kb. V2 10 h körül telefonon a Bányász Rádióhoz hívtak. (Ismertek személyesen, előző nap ott láttak, és közel voltam.) Oroszlányiak voltak ott. A ruhájukról ítélve KÖMI-sek. Gépkocsit és anyagi támogatást kértek, hogy Pestre jussanak. Mondtam nekik, hogy nem tudok rajtuk segíteni. Egy darabig ott voltak még, és utána elmentek. Közben már megjöttek a szakszervezeti területi bizottság tagjai is. Láng is megjelent. A tröszttől Gál igazgató elvtárs is feljött, és azt mondta, hogy nagyon helyes, józan volt az előző napi felhívás, ebben az értelemben dolgozzunk tovább, ő a tröszt részéről minden támogatást megad. Gál és Zábráczki elvtárs Lánggal is beszélt. Közben több üzemből jöttek küldöttek, és azok a szakszervezet helyiségében tanácskoztak. A síkvölgyi aknától is jött egy küldöttség, és azt kérték, hogy a fenntartási munkán dolgozók szállításához biztosítsunk gépkocsit. Én a küldöttségtől Gál ig. elvtárshoz mentem. Referáltam neki, és ő meg is oldotta a problémát. Az üzemek küldöttei egy ideiglenes intéző bizottságot választottak meg, amíg az üzemek végleges munkástanácsa meg nem választja a városi bizottságot. Bár a választáson nem voltam jelen, úgy emlékszem, hogy dr. Kiébert Márton közölte velem, hogy engem is megválasztottak. Ekkor már kb. dél volt. Nem emlékszem, hogy még aznap, vagy másnap délutánra lettek összehívva az üzemek munkástanácsának képviselői a Népházba. Itt az ideiglenes bizottság lemondott, de a megjelentek újból meghívták az ideiglenes bizottságot, mivel még sok üzemnél nem volt munkástanács, vagy a meglévők is csak ideiglenesek voltak. Ez a bizottság volt tulajdonképpen a Forr. Munkás és Katonatanács alapja. Tagjai megbízásukat végig ideiglenesnek tartották (többször is lemondtunk, de mindig megválasztottak), annál is inkább, mert egyikünk sem akart közéleti pályán dolgozni. Többször 96
