B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

I. Dr. Klébert Márton és társai pere - I/2. Horváth János kihallgatási jegyzőkönyvei

Közben jöttek vissza a tüntetők, és fegyvert kerestek. Azt mondták, hogy itt három fegyvernek kell lennie, mert ők ezt tudják, mert előzőleg már látták. A fegyverkeresés alkalmával valóban meg is találtak a stúdiónál három puskát. Ezeket összetörték és kidobálták az ablakon. Ezután össze akarták törni a stúdió berendezését. Ekkor avatkoztam Sipos Lajossal be az ügybe, és kértük a tüntetőket, hogy ne törjék össze a berendezést, mert az drága pénz, és arra még szükség lesz. A tüntetők fel voltak dühödve a fegyverek miatt, és olyanokat ordítottak, hogy mi azt a dolgozók ellen akartuk felhasználni. Nagy nehezen sikerült őket jobb belátásra bírni, és elálltak attól a szándékuktól, hogy összetörjék a stúdió berendezését.

Ezután a fiatalok elmentek. Ezután egy kis ideig csend lett, majd később idősebbek jöttek, akik között volt egy Láng nevezetű személy, aki megítélésem szerint úgy jött oda, mint valami vezető, vagy szervező. Ezután a kórházból jött oda egy küldöttség, és bejelentette, hogy a kórház munkástanácsa megalakult. Ezek között volt Dr. Molnár István ügyvéd.

Ekkor határozták el azt, hogy valamilyen formában le kell csillapítani a dolgozók kedélyeit. Ekkor ültek le, és fogalmaztak meg egy határozatot, helyesebben felhívást. Közben míg ezt a felhívást csinálták, többen jöttek a Bányász Rádióhoz. Többek között, akiket én ismerek: Zábráczki Géza, a tröszt szakszervezeti bizottságának elnöke, Dubinyák Péter személyzetis. Ők is beleszóltak ennek a felhívásnak a megszövegezésébe.

Amikor a felhívás kész lett, akkor beolvasták a Bányász Rádióba.

Utána jöttek, hogy a tömeg a Népház előtt van, és menjünk oda, és ott olvassuk fel nekik is a felhívást, és nyugtassuk meg őket.

Meg kell jegyezzem, hogy a felhívás alá, akik ott voltak, azok nevei alá lettek gépelve.

Miután a küldöttség kérte, hogy menjünk fel a Népház elé, a tömegnek is felolvasni a felhívást, mi ennek a kérésnek valamennyien eleget is tettünk, és felmentünk a Népház elé, ahol a tömeg állandóan azt kiabálta, hogy „Pestre megyünk segíteni a pestieknek harcolni.”

Ekkor én és egy másik személy, aki előttem ismeretlen, de megismerném, kiabáltuk, hogy ne menjenek Pestre, hanem maradjanak Tatabányán. A kiabálásnak azonban nem lett eredménye, mert a gépkocsik elindultak a fegyveres tömeggel.

Ahogy az autók elmentek, ezután is elég szép számú tömeg maradt ott. Az erkélyről akartuk felolvasni a felhívást, mivel azonban az messze volt, így kimásztak a háztetőre és a háztetőn egy zseblámpa fényénél felolvasta a felhívást Dr. Molnár István.

A tömeg ezen felhívást elég vegyes érzelmekkel fogadta, volt, aki helyeselte, volt, aki nem. A józan gondolkodásúak, akik megértették, azok hazamentek, az ittasok azonban nem akartak menni.

72