B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/13.Jelentés a II. sz. rendőrőrsről

_

Jelentették azt is, hogy többször fegyveres csoportok a járőrt éjszakai órákban arra kényszerítették, hogy a rendőrök is csatlakozzanak be körükbe. A kérdéses időben többször eligazítás során kiadtam, hogy sem lőfegyvert, sem lőszert kiadni polgári személyeknek nem lehet. A gépkocsik leállításával kapcsolatban Tóth r. szds. elvtárs kiadta, hogy minden nemű járműveket igazoltatásra kell szólítani, azonban én ezt abban az időben, amikor a VI-os telepen a fegyveres csoport megalakult és a fenti cselekményeket követték el, szigorúan megtiltottam, hogy az éjszakai órákban semminemű járművet leállítani nem szabad. A rendőr elvtársak által történt gépkocsi leállítása kényszer hatására történt, amikor is több polgári személy volt felszerelve és fegyveresen kényszerítették annak leállítására. Az őrsöt többször megkísérelték előttem ismeretlen személyek megközelíteni és behatolni, azonban éjszakai órákban 4-5 géppisztolyos rendőr elvtárs az épület védelmére volt felállítva, és a támadókat eltávolították.

Egy előttem ismeretlen nevű személy a XII-es akna udvarában kb. 200 bányász dolgozó előtt felállva a tömeget felszólította arra, hogy a II. sz. rendőrőrsön még mindég ott van az őrsparancsnok /Rejtő Péter r. tőrm./ azt el kell távolítani. Értesülésem szerint Gerstmár János tartotta a tömeg előtt a beszédet, aki a VI-os telep fegyveres fő szervezetője volt. Azzal kívánom megerősíteni, hogy a nevezett többször az őrsön megjelent és a rendőröktől fegyvert kért, bár fegyvere volt, melyet bizonyít az a körülmény, hogy a statáriális rendelet életbelépése előtt egy órával az őrsre behozta fegyverét és Bencze tőrm-nek jelentette, hogy fegyverét leadta.

Többször láttam azt, hogy előttem ismeretlen személyek kora reggeli órákban aknáról-aknára csoportok jártak és az üzem vezetőségét felszólították arra, hogy a munkában lévő bányászokat azonnal munkahelyükről bocsássák lakásukra. Előfordult olyan eset is, amikor a 70 sz. népbolt közelében a buszmegállónál 80-100 főből álló bányász dolgozó autóbuszra várakozott és egyes nemkívánatos személyek, kiket név szerint nem ismerek, a dolgozó bányászokat lakásukra küldték. A VI-os telepen a fegyveres csoport nagyban befolyásolta a lakosság nyugalmát. Több dolgozó bányász az éjszakai órákban a szoba padlózatán feküdt családjával, mert attól féltek, hogy a lövedékek az ablakon át a szobába hatolva családjukat megsebesítik. Több becsületes bányász, különösen azok, akik állandóan bejártak munkahelyükre dolgozni, munkába nem tudott menni az éjszakai műszakváltásra, mert saját testi épségük veszélyeztetve volt. Ezen keresztül könnyen előfordulhatott volna olyan eset, hogy a gépek nem működtetése esetén a bányákat a víz elönthette. Egy vasárnap délelőtt megjelent a rendőrőrsön Lados István bányász, megkérdeztem, tőle hogy hívják, és mi járatban van, kérdésemre előadta, hogy a vásártéren délelőtti órákban gyűlést akar tartani. Erre én felszólítottam, hogy gyűlés megtartásával őt senki nem bízta meg, menjen lakására, és három napon át lakásából ki ne jöjjön. Ő erre közölte, hogy nem mehet haza, mert a Kovács féle buszmegálló közelében 200 polgári személy várja őt. Felszólításomnak Lados eleget tett és az egyik mellékúton eltávozott. Ezt abból állapítottam meg, hogy az említett dolgozók közül egy bizottság későbbi időben az őrsön megjelent és köve438