B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
kor - alkalmazta az 1956. évi 28. sz. 2.§-a második bekezdésében meghatározott kedvezményt, mert ezt a fegyvert a hatóságnak önként beszolgáltatta, a rögtönítélő bírósági rendeletben meghatározott határidőn belül. Az első esetben ez a most mondott kedvezmény nem volt alkalmazható, mert december hó 10-én Somogy László vádlott-társának, magánegyénnek, tehát nem hatóságnak adta át. Bóna Barnabás IX.r. vádlott tényállásbeli, az őrséggel kapcsolatos cselekménye a népbíróság megállapítása szerint a fent már kifejtette alapján a BHÖ.l. pont második bekezdésében meghatározott a népi demokratikus államrend ellen irányuló mozgalommal tevékeny részvétellel elkövetett bűncselekmény tényálladéki alkatelemeit tartalmazza, ezért a vádlottat ebben a bűncselekményben mondotta ki bűnösnek. Bóna Barnabás a fenti bűncselekményekben felül a BHÖ.34 pont első bekezdésében meghatározott fegyverrejtegetés büntette is terheli. Bóna Barnabásnak két fegyvere volt összesen. Az egyik 1956. november hónapjának ismeretlen napján szerezte, amikor hatan az ismert helyen megtaláltak 5 db. fegyvert, golyószórót és nagy mennyiségű lőszert. A fegyverek közül 1 db. jutott neki, amit elrejtett, de azt egy hét múltán már nem találta meg a helyén. Erre nézve a fegyverrejtegetés bűntettét megállapíthatónak nem találta, mert november hó vége tájától kezdve fegyverrel nem rendelkezett, így nem is tudhatott eleget tenni az 1956. évi 28. sz. Tvr-ban meghatározott annak a felhívásnak, hogy mindenki a birtokában levő fegyvert szolgáltassa be, amit pedig birtokban lett esetén beszolgáltatott volna. A másik esetben a Persil Antaltól kapott géppisztolyra nézve a BHÖ.34. Pont első bekezdésében meghatározott bűncselekmény fennáll. Ezzel a fegyverrel - közvetlenül az őrség megalakuláskor került hozzá - volt vadászni, hiszen a vadászatból hazatérése után már folyt az őrség szervezése, amelynek tagjává vált. Ép a fegyver szerzésének időpontjára tekintettel a népbíróság ezt a cselekményt beleolvasztotta az 1. pont második bekezdésébe, annak ellenére, hogy azzal aznap a reggeli órákban vadászott. Erre az esetre nem volt alkalmazható az 1956. évi 28. sz. Tvr. 2. §-a második bekezdésében meghatározott kedvezmény, mert a vádlott december hó 10. napján a fegyvert magánszemélynek és nem hatóságnak szolgáltatta be. Megállapította a népbírósági tanács Bóna Barnabás IX.r. vádlottal szemben az 1956. évi 11.sz. Tvr. 3. §-ában meghatározott az 5. § második bekezdése első tétele szerinti, a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntettét is. Előzetes megbeszélés alapján négyen elhatározták, hogy elmennek az egyik erdőrészbe vadászni. Az elhatározásukat végre is hajtották és a vadászat alkalmából Bóna rókára, nyúlra lőtt, de lövései nem találtak. Társai közül az egyik vaddisznót, a másik egy nyulat lőtt, amiket azután négyfelé osztatták, illetőleg a nyulat közösen megették. Szoroson értelmezve tehát Bóna vádlott cselekménye a társadalmi tulajdon sérelmére lopással elkövetett kísérlet, a társai által elkövetett lopás eredményéből 392
