B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet

Ezt követően a pécsi Szt. István szénbányászati aknának lett a dolgozója, ahol 1951. évig dolgozott csillésként. Ezután hazakerült szüleihez Mezőhegyesre, ahol 1952. januárig dolgozott. Innen Isaszegre került a mélyépítő Vállalathoz, majd 1952. őszén Tatabányára a VI. aknához, amelynek vájárja volt egészen letartóztatásáig, miután elvégezte a vájár iskolát.

Szepesi Lajos 1956. májusban kötött házasságot Cseh Ilona Rozáliával. Házasságából ez ideig gyermeke nem származott. Felesége ez idő szerint a budapesti Optikai Műveknél dolgozik, attól kezdve lett önálló dolgozó, amióta férje előzetes letartóztatásba került.

Szepesi Lajos politikával nem foglalkozott, a DISZ-nek tagja volt ugyan, de politikai pártnak tagjává nem vált. A Bányász szakszervezetben tag volt.

Nausch Rudolf téglagyári munkáscsaládból származik. Édesatyja 1943 évben halt el. Szülei vagyontalanok voltak. Ketten vannak testvérek. Nővére bányász felesége volt, akitől elvált. Iskoláit 1946-47-ben végezte el. Ezt követően téglagyári munkás lett, majd Tatabányán ács. Építőipari Vállalatnál dolgozott, és ebben a szakmában is szabadult. Az építőipari vállalat kötelékét elhagyta és a tatabányai Szénbányászati Tröszt kötelékébe lépett, először a X., majd а V/a végül a VII. aknába dolgozott. Elvégezte a vájár iskolát és legutóbb a VII. aknában mint vájár teljesített szolgálatot. Havi keresete 2500 Ft. volt.

Nausch Rudolf politikával nem foglalkozott soha, DISZ-nek tagja volt, politikai pártnak azonban tagja nem volt.

Nausch Rudolfot 1956. december havában a lakásán tartott házkutatásán után fegyverrejtegetés bűntette miatt letartóztatásába helyezték és rögtönítélő bíróság elé állították. A rögtönítélő bíróság halálra ítélte, azonban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a halálbüntetését életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatta át. Ezt a börtönbüntetését tölti jelenleg.

Kozák Imre édesatyja asztalossegéd volt. Édesanyja elhalt. Szülei vagyontalanok voltak, vagyontalan ő is. Iskoláit 1950-ban végezte el, majd ezt követően 2 éven át vájár iskolába járt, 1955. január 15-én felszabadult és ettől az időponttól kezdve először a tatabányai XII. aknán, majd a dorogi XIV. aknánál vájárkodott. 1956. májusában visszakerült Tatabányára és az ellenforradalom alatt ilyen minőségben a X. aknánál működött egészen előzetes letartóztatásáig.

Politikával nem foglalkozott. A DISZ-ben tag volt, azonban itt nem volt semmiféle szerepe. Politikai pártnak koránál fogva tagja nem lehetett.

Varga Sándor bányász családból származik. Édesatyjáról 1924 év óta nem tudnak semmit. Ekkor elment munkát keresni és ettől kezdve nem tudnak róla semmit. Édesatyjának kommunista magatartása miatt üldöztetésben volt része. Négyen voltak testvérek. Testvérei élnek. Az egyik nőtestvére egy földműves felesége. Bátyja a tatabányai Szénbányászati Tröszt gépüzemében dolgozik, mint segédmunkás, húga férjével együtt a tatabányai Alumíniumkohónak a munkása.

345