B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
Az 1956. október 26-i eseményekben nem vettem részt. Egyetlenegy alkalommal volt fenyegetésben részem, amikor munkába akartam menni és hazazavartak. Ez az első napokban volt. Egy alkalommal mondta a szomszédom, hogy menjünk az erdőbe fűrészkeretet hozni. El is mentünk a Kálvária-hegyre, és ott találtunk egy egy puskát, egy rossz géppisztolyt és egy pisztolyt. Egy bokor mellé volt dobva. Mivel a házunkban volt ellenforradalom előtt a rendőrség, úgy gondoltuk, hazavisszük és leadjuk. Tóth a puskát tartotta meg, enyém lett a pisztoly, és a géppisztoly. A puskához 3-4 töltény volt. A pisztolyban benne volt, de hogy mennyi azt nem tudom. Rá 2-3 nap múlva találkoztam a presszóban a rendőrökkel, és mondtam, mi van nálam, jöjjenek és vigyék el. Azt mondták, hogy egyelőre maradjon, majd eljönnek és elviszik. Ez úgy november második felében volt. A géppisztoly a szobámban a falnak volt támasztva, a pisztoly pedig az éjjeliszekrényemen volt. Nem csináltam vele semmit. Ahogy hazahoztam, úgy volt. Egy este, december 8-án segélykiáltásokat hallottam, és az utca végén sok nép gyűlt össze. Nem tudtam, hogy miért kiabáltak. Ott hallottam, hogy őrséget kell felállítani, hogy milyen célból, azt nem is kérdeztem. Egyszer csak jött egy rendőrruhás, és egy civilruhás férfi, és kérdezték, hogy hogy áll az őrség? Az egyik férfi mondta, hogy ő csak egyedül van. Ekkor mondták, hogy pedig fegyvert adni nem tudnak. Ekkor mondtam, hogy nekem van, és a szomszédomnak is van a kertben fegyvere. Akkor az én fegyverem Kozák vitte el tőlem, míg Tóth szomszédom fegyverét nem tudom, ki vitte el, ugyanis ő disszidált, és felesége félt a fegyvertől, és kidobta. Kozák: Én Varga Sándortól kaptam a puskát, amit ő a kertből hozott elő. A másikat a lakásból hozta, hogy azt kinek adta, nem tudom. Varga: Én csak egy puskáról tudok, amit Kozáknak adtam oda. Nekem nem volt puskám, csak a szomszédomnak, és azt adtam át Kozáknak. Őrségi szolgálatra adtam át a fegyvert. Mondta, hogy nem kell, a rendőrségre kell bevinni. 2-3 nap múlva Pintér és Csizmadia együttesen jöttek azzal, hogy a rendőr küldte őket, hogy adjam át a töltényeket és fegyvereket. Át is adtam. Több fegyverem ezután nem volt. Akkor még nem volt statárium. Én azután nem kísértem el őket a rendőrségre. Őrségre nem álltam, zsebemben sem volt pisztoly. Csak azért voltam kint az utcán, mert az egész telep kint volt. A civilek közül egyet sem ismertem, Sóstaricsot és Nauschot ismertem, akiknél nem láttam fegyvert. Csak a letartóztatásom után tudtam meg, hogy az őrséget Lados I. r. vádlott szervezte. Lehet, hogy mindenki tudta, hogy mi volt az őrség célja, de ez engem nem érdekelt. Azt, hogy a fiatalokat el akarták hurcolni, csak a rendőrségen tudtam meg. A rendőrségen a vallomásomat nem olvastam el, így nem tudom pontosan, hogy mit írtak. Nem bántottak, csak megfenyegettek, ha nem leszek őszinte. Elnök vádlott elé tárja ügyészségi vallomását, vádlott előadja: 296
