B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

Bencze: Nem felel meg a valóságnak, hogy én Nauschnak 100 Ft-ért adtam volna géppisztolyt. Nekem nem volt géppisztolyom. Engem annyira megvertek, hogy becsináltam háromszor, és azt se tudom már, hogy mit mondok.

Nausch: Bóna Barnabást nem ismerem. Nem felel meg a valóságnak, hogy beszéltünk volna, hogy elmegyünk vadászni, mert én nem is voltam vadászni. Az sem igaz, hogy én rálőttem volna egy őzre, amit nem találtam el. A nyomozó azt mondta, hogy most elkerültem az akasztást, de legközelebb nem fogom elkerülni. Én olyan lelkiállapotba kerültem, hogy nem tudtam, mit mondok. Nekem géppisztolyom egyáltalán nem volt.

December 7-én én is ott voltam a pártház előtti tüntetésnél. Amikor én Vi 12 óra körül odaértem, már rengetegen voltak ott. Akkor valami 12 karhatalmista leváltását követelték. Voltak, akik felálltak, és olyan kijelentéseket tettek, hogy addig nem veszik fel a munkát, míg őket le nem szerelik. Én onnan délután 4 óra felé hazamentem. Jött néhány páncélos. Ekkor már elmentem a nagybácsikámhoz kártyázni. Ekkor hallottuk a lövöldözést. A tüntetést szétzavarták. December 8-án Lados, Pendli és Gerstmár végigjárták a telepet és mondták, hogy el akarják vinni az embereket, és az éjszaka folyamán is vittek el, ezt akadályozzuk meg. Arról volt szó, hogy a karhatalmisták viszik az embereket. Ezt Lados mondta a Füzes utcán. Pendlit és Gertsmárt nem hallottam beszélni. Ennek a beszédnek az volt az értelme, hogy minden négy házból álljon ki 2-2 ember, és ha jönnek a karhatalmisták, akkor kiabáljanak, vagy fütyüljenek, és így akadályozzuk meg egyes személyek elvitelét, hogy összeszaladunk, és nem engedjük magunkat elvinni.

Pendli tevékenységéről nem tudok semmit. A Füzes utcában mind a hármat láttam egyszerre. Azt mondták, hogy csákánnyal, fejszével felfegyverkezve kell kiállni. Ladost ismertem, de még csak köszönő viszonyban sem voltam vele. Hallgattak a szavára, mert tekintélyes ember volt. Megbeszélés közöttünk nem volt. Én is kiálltam őrségbe. Ez az őrszolgálat 8-án kezdődött és 10-én szűnt meg. 10-én azért szűnt meg, mert bejöttek a karhatalmisták és szovjetek a telepre, és így lett vége az őrségnek. Én a Rét utcában lakom, így 8-án ott voltam. A lakásom előtt az utcán vettem részt az őrségben. A szomszédok közül Gwóthot és Sóstari- csot ismertem. Láttam még Somogyit és Homola Józsefet. Fegyvert, golyószórót egyiknél se láttam.

8-án állítólag a Rét utca végén volt egy karhatalmista autó. Ezt az autót a rendőr megállította, hogy miért nem ég a lámpája. Ekkor a karhatalmisták belövöldöztek a telepre, de vissza rájuk nem lőtt senki. Nálam 7-én este volt a pisztoly, és akkor a levegőbe lőttem, mert kipróbáltam. 9-én nem emlékszem, hogy kint lettem volna. 10-én kint voltam. Akkor lövöldözés volt. Ekkor jött Somogyi hozzám és nálam hagyta a géppisztolyát. Ekkor én nem lőttem egyetlen egyet sem. Én nem láttam a szovjet páncélkocsi megjelenését. Sóstaricsot nem láttam se 8., se 9., se 10-én.

289