B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
Tatabányára ácsnak. Építőipari vállalatnál dolgoztam, és ebben a szakmában nem szabadultam fel, hanem elmentem a X. aknába, onnan pedig a V/a. aknába, ahol elvégeztem a vájáriskolát és 1949-ben a VII. aknában mint vájár dolgoztam. Havi keresetem 2500 Ft körül volt. Politikával nem foglalkoztam, pártnak tagja nem voltam. Csak DISZ-tag voltam. Politikai tájékozottságom felületes volt. Megtaláltam a helyem a népi demokráciában, és megtaláltam a boldogulásom. Október 26-án dolgoztam, akkor hallottam, hogy Budapesten kitört az ellenforradalom. A rögtönítélő bíróság fegyverrejtegetésért halálra ítélt múlt, azaz 1956. év decemberében, de ezt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelemből életfogytiglan börtönre változtatta át. Elnök ismerteti Nausch Rudolfra vonatkozó rögtönítélő bírósági ítéletet. Az októberi események Tatabányán értek. 26-án délutános műszakban voltam. Ekkor felbomlott a rend, tüntetések voltak. Ezekben nem vettem részt. A rendőrség megtámadásában sem vettem részt. November 15. és 20. között kaptam Kobela Lászlótól egy TT pisztolyt. Az utcán találkoztam vele, mégpedig a Füzes utcában, és ott adta át. Ugyanakkor adott egy tölténytárat is, és két darab kézigránátot. Baráti viszonyban nem voltunk, csak köszönő viszonyban. Mondta, hogy van egy pisztolya, és két kézigránátja, ha kell, elvihetem. Azt mondta, hogy kimegy Nyugatra, és neki nem kell. Én az ajánlatát elfogadtam, és átvettem tőle. Ott mindjárt átvettem tőle, zsebre tettem, hazavittem és kint a sertésólban rejtettem el. Én nem voltam katona, fegyverviseléshez nem értek. A pisztolyt még csak el tudtam sütni, de a kézigránáthoz nem értettem. Amikor a rendőrség megtalálta, már egy aktatáskában volt a lakásomon. December 10-én kaptam Somogyi Lászlótól, akinek nevét utóbb tudtam meg, egy ívtáras géppisztolyt és 3 tárat, 250 db lőszert. Ezt is a disznóólba tettem a többi közé. Ezt akkor hozta oda, amikor Tatabányán volt a lövöldözés. Rá egy Vi órára hozta és mondta, hogy itthagyja nálam a géppisztolyát. Somogyi: Igen, így volt. Nausch folytatva: Benczétől nem kaptam semmit. Tőle sem géppisztolyt, sem lőszert nem kaptam. Én, hogy így vallottam, annak oka az volt, hogy a gyűjtőbe oda jött a nyomozó, elém rakta a fegyvert, és fenyegetett. A nyomozó a jegyzőkönyvet először kézzel, majd géppel írta. A jegyzőkönyv tartalmát nem ismerem. Amikor nem akartam aláírni, azt mondta, hogy ha nem írom alá, akkor el lehet innen engem vinni, és akkor azzal tudom, hogy mi jár. Ennek hatására írtam alá a jegyzőkönyvet, amiben voltak olyan feljegyzések is, melyek nem feleltek meg a valóságnak. 288