B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

Én annyira féltem a pótnyomozástól, hogy aláírtam minden további nélkül a jegyzőkönyvet azzal a tartalommal, ahogyan az az iratoknál elfekszik.

Nem felel meg a valóságnak, hogy én fegyverrel lőttem volna a páncélautóra.

Elnök ismerteti a 38. sorszám 3. oldalán lévő vallomást [...]

Pisztolyom volt, de gránátom nem.

Bűnösségem elismerem, és azt nagyon megbántam, ez azért történt meg, mert meggondolatlan voltam. Én mondtam a rendőrségen is, hogy ávós voltam, de azt mondták, hogy nem azt kérdezték, csak azt, hogy mit csináltam.

Népbírói kérdésre: Nem jutott tudomásomra, hogy fenyegettek volna azért, mert ávós voltam. Én úgy gondoltam, hogy ha nem állok ki, azt fogják hinni, hogy azért nem, mert ávós voltam, és nem tartok velük, és ebből bajom lesz. Féltem, hogy elintéznek, ezért szereztem a fegyvert is. Hallottam, hogy Pesten is elég volt, hogy valaki elkiáltsa magát, hogy ávós, és már vitték is.

Ladost azóta ismerem, mióta megrakta a 104 csillét. Beszélgetni nem szoktam vele. Beállítottságát nem ismertem. Belátom, hogy hiba volt hallgatni Ladosra, de akkor még nem láttunk tisztán. Első nap a lövésekből nem tudtam következtetni, hogy kiktől származnak. Másnap tudtam meg, hogy karhatalmisták voltak kint teherautóval. Én 10-én kaptam a fegyvert és egy XA óráig volt nálam addig, míg elmentem a lakásomig, és onnan fordultam vissza Ilóczkyékig.

Vargától kaptam egy pisztolyt, és 7-8 db töltényt, ami benne volt a tárban. Hogy ezzel mi lett, nem tudom, eldobtam. Kb. az utca közepére esett. Nem tudom, hogy 10-én mire lövöldöztek.

Az MSZMP-be átigazolásom december végén kértem. Én el akartam mondani a pártban az esetet. Március hóban voltam is bent, és azt mondták, hogy menjek be másnap 4 órára, és összehívják az ötös bizottságot, de már nem tudtam bemenni, mert mikor hazamentem, feleségem sírva fogadott azzal, hogy itt voltak a II. őrsről és üzenik, hogy menjek be, mert ha nem, akkor nagyon soká nem fogom látni Tatabányát. Le is mentem, és azóta itt vagyok letartóztatásban. Hiba volt az, hogy amikor megkérdezték, mi történt az ellenforradalom alatt, nem mondtam meg, hanem elhallgattam. A pártba azért léptem be, hogy rendes munkát végezhessek. Én október hóban is dolgoztam, amikor egész Tatabánya sztrájkolt. Bejártam és biztosítottuk a szenet a kórházaknak, a sütőiparnak. A pártban tisztségem nem volt.

14-én tudtam meg, hogy a telepet körülzárták, és fegyvereket kerestek.

Ügy volt köztudatban, hogy egyes karhatalmisták túlkapásai folytán viszik el a fiatalokat.

Én azzal az elhatározással álltam ki, hogy lássam, mi lesz. Ez olyan kíváncsiság volt tőlem. Annyira zavaros volt akkor minden, hogy a pisztolyt azért szereztem, hogy védjem magam.

Ügyészi kérdésre: Én Vargától azért hoztam el a pisztolyt, mert az szerintem védekezésre való, míg a puska támadó fegyver. Nekem védekezésre kellett. Megmondtam Ilóczkynak, hogy nekem puska nem kell. A fogdában olyan sze260