B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

Én amikor őrséget álltam, fegyvertelenül álltam, és szomszédokkal beszél­gettem. Nekem pisztolyom nem volt. Amikor a Füzes utcában jártam és őrséget álltam, nem történt semmi. Annyi történt mindössze, hogy bejött egy autó, ami­ből két sofőr szállt ki. Katona voltam [...]. Tisztában vagyok a robbanóanyagok használatával. Nem tudok arról, hogy a bányából robbanóanyagot akartak volna felhozni. Ladost ismertem, mint az üzem dolgozóját, de vele beszélő viszonyban nem voltam. Amikor 8-án a szervezés folyt, én Ladost nem láttam. Olvasni egyáltalán nem tudok, csak a nevem tudom leírni. Szerettem volna mindig megtanulni olvasni, de mindig sokat dolgoztam és fáradt voltam. Sza­badidőmben elmentem a kocsmába, vagy lepihentem. Én az ívtárat 9-én adtam Somogyinak a lakása előtt. Senki nem kötelezett, hogy a fegyvert, ami Szepesié volt, az ismeretlentől átvegyem. Úgy mondta, hogy mivel én ismerem Szepesit, át tudom neki adni. Amikor hallottam Ladostól, hogy el akarják vinni a fiatalokat, úgy értékeltem ki, hogy az nekem is érdekem, hogy meg ne történjen, és ezért álltam ki a többiekkel együtt. Szerintem meggondolat­lanság volt. Mostani eszemmel nem állnék oda én sem. Ügyészi kérdésre: Őrséget fegyvertelenül álltam eredetileg. Se csákány, se semmi nem volt nálam. Általában minden embernél volt valami. Védői kérdésre: Amikor december 8-án elhangzott a segélykiáltás [...] a másik utcába siettem. Azt hitték, hogy Szepesi karhatalmista, és az autóból szállt ki, és azért ütöttek a vállára. Én mondtam, mikor megismertem, hogy nem kar­hatalmista, és hogy mire való ez. Szürke nagykabát volt rajta barna kalappal. Gondolták, valami nyomozó. Lados annyit mondott, hogy aki magyarnak érzi magát, az álljon őrt, hogy a fiatalokat el ne vihessék, mert lehet, hogy a Szovjetunióba küldik őket. Bernhardt kérdésére: Nekem Bernhardt semmiféle ívtárat nem adott. A géppisztolyt neki 9-én adtam. Belép: Pintér Sándor XIV. r. vádlott: A vádat megértettem, bűnösségem elismerem. Édesapám a bányánál a fatelepen segédmunkás volt. 1951-ben halt meg. Va­gyontalan ember volt. Édesanyám 1956-ban férjhez ment. Öten vagyunk testvérek. Én anyám második házasságából származom. Első férje Gyóni László volt. Bátyám, Gyóni István a szénosztályzón dolgozik, nővérem férjnél van egy bányásznál, egy bátyám a X. aknában bányász. Ők is vagyontalanok. Feleségem Szeles Erzsébet. Vele 1955. májusában kötöttem házasságot. Házasságunkból egy gyermek szárma­zik, aki most egyéves. Feleségem is dolgozó a felsőgallai szénosztályozón. Felesé­gem is munkáscsalád gyermeke. Édesapja bányász, vagyontalan. Én három elemit végeztem, mert beteg voltam. Iskoláimat 15 éves koromban végeztem el. Közben megszakítások voltak. Gyomorfekélyem volt, és a szívemmel is baj van. 1951 nya­rán kerültem a fatelepre, és ott dolgoztam 1952-ig, majd ott keveset kerestem, és 256

Next

/
Oldalképek
Tartalom