B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
November negyedikén Bencze törzsőrmester azt mondta, hogy aki haza akar menni, az leadja a fegyverét és elmegy, aki akar, az marad. Én Somogyival együtt hazamentem. Ezután otthon voltam családommal. Én Tatabányán a VI. telepen a Füzes utcában lakom. December hóban Lados István csinált egy őrséget, hogy a karhatalmisták el ne vigyék a telepről a fiatalokat a Szovjetunióba. Ezt akartuk megakadályozni. Én is álltam a mi utcánkban a kapunk előtt. Amikor Lados ezt kijelentette, én is kint voltam az utcán a kapunk előtt. Ő az utca közepén állt, és minden második háznál megállt, és elmondta ezeket. Azt nem mondta, hogy hogyan kell őrségbe állni. Azt mondta, hogy mindenki tartsa kötelességének, hogy őrséget álljon, és ne engedje el a fiatalokat. Én nem hallottam, hogy mondta volna, hogy mivel kell őrséget állni. Azt se mondta, hogy hogyan kell védekezni, ha jönnek a karhatalmisták. Ennek a hírnek az alapja az volt, hogy többeket elvittek a VI. telepről, akiket nagyon megvertek. December 7-én elvitték a telepről a Virágh gyereket és egy Novák nevűt, és még többet is. Úgy emlékezem, december 8-án volt, amikor Lados beszélt a telepen. Én első nap álltam őrséget. 9. és 10-én már nem. Az első nap, amikor kint álltam, a másik utcába bement egy autó, és kiabáltak onnan segítségért. Ekkor összeszaladt a nép. Karhatalmisták jöttek autóval, ez volt a hír, de kisült, hogy két sofőr jött haza. Egyik sofőr hozta haza a másikat. Ott volt akkor Szepesi is, ünneplősen felöltözve, akinél volt egy géppisztoly, a telep lakossága nem ismerte fel, azt hitték, hogy karhatalmista, és ráütöttek a vállára fejszével. Hogy ki ütött rá, azt nem tudom. Elvették tőle a géppisztolyt. Én akkor mondtam, hogy mindenkinek nekimennek, és most egy VI. telepi munkást ütöttek le. Mondták, hogyha ismerem, mondjam meg neki, hogy ne haragudjon, és vigyem el neki a géppisztolyát. Én magamhoz vettem Szepesi géppisztolyát, hogy majd odaadom neki. Ekkor odaadtam Bern- hardtnak, hogy fogja meg addig, amíg bemegyek és felveszem a nagykabátom, mert fáztam. Mikor kimentem, találkoztam Szepesivel, aki panaszkodott, hogy fáj a válla. Én mondtam neki, hogy a géppisztolya ott van Bernhardtnál, mondta, hogy neki a géppisztoly nem kell, nem érdekli. így aztán Bernhardtnál maradt Szepesi géppisztolya. Bernhardt: Igen, így volt. Nem 8-án, hanem 9-én. Uglovics folytatva: Bernhardtot és Somogyit láttam az őrségben. Sóstaricsot nem ismertem. Fehér is kint volt, nála fegyvert nem láttam. Nem tudom, hogy Ladoson kívül ki szervezte meg még az őrséget. Pendlit nem ismertem, csak most a börtönből. Ő a mi utcánkban nem szervezte az őrséget. 8-án semmiféle tűzharcra nem került sor. 9-én odaát voltam a szomszédomnál, aki mondta, hogy ne menjünk sehová, maradjunk bent a lakásban náluk. Hallottam, hogy 9-én karhatalmisták be akartak jönni a telepre. 10-én lövöldözés is volt. Ekkor már én aludtam, amikor a szovjet harckocsi feloszlatta az őrséget. Én nem lőttem azzal a géppisztollyal, amit a nemzetőrségben kaptam, sem 253
