B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

Egyszer se lőttem vele. 5 töltényt a WC-be dobtam. Nem felel meg a valóságnak, hogy én lőttem, ezt azért mondtam, mert akkor fenyegettek, hogy a szekrénybe verik a fejem, ha nem írom alá.

Én Ladossal nem beszéltem. Újságból ismertem csak. Én a hírt a Dózsa kultúrotthonban hallottam, és azért mentem őrségbe.

Engem a rendőrségen kétszer hallgattak ki. Nem igaz, hogy én a karhatalmi- stákra lőttem volna. Ők se lőttek rám. J. nyomozó azt mondta, hogyha nem írom alá, agyoncsap. Azt mondta, hogy egy ember nem számít, csak a bőrömmel kell elszámolnia. A jegyzőkönyv ezen részével nem értettem egyet.

Ezek után felvittek Pestre, mert úgy volt, hogy gyorsított tárgyalás lesz, de az megszűnt, és így kerültünk a népbíróság elé. Pesten is kihallgattak az ügyészségen, de ott sem mondtam meg az igazat, mert féltem, hogy pótnyomozásra visszatesznek a rendőrsgére.

Elnök ismerteti az ügyészségi vallomását.

Azért hagytam a rendőrségi vallomásom változatlanul az ügyészségen, mert féltem a pótnyomozástól. Az ügyészségen nem beszéltem, csak az előző jegyzőkönyvem szerint írták le az egészet. Azt én a rendőrségen sem mondtam, hogy a karhatalmisták rám lőttek, én meg rájuk lőttem, ezt azért mondtam, mert megvertek.

Az ügyészségen ezt megmondtam. A fegyverben, amikor azt a fagylaltoslá- dából elővettem, egy töltény benne volt, és négy darab ömlesztve a ládában volt. Én még soha fegyverrel nem lőttem, ezért egyet, ami a fegyverben volt, kilőttem a falba.

Édesanyám, amikor megtudta, hogy fegyverem van, megvert érte, és édesapám is.

Én úgy hallottam, hogy őrségbe mindenkinek a saját háza elé kell kiállania. Én december 8-án álltam őrséget, 9. és 10-én már nem. Azt nem tudom, hogy a lövöldözés eredményeképpen sebesülés is történt volna. Azt sem tudom, hogy páncélkocsira és autóra lövöldöztek volna.

Ez igaz, és ebben bűnös vagyok.

Nem tudom, hogy az őrségben kik voltak benne. Én csak Kulcsárt és Tóthot láttam. Vádlott-társaim közül egyet sem láttam kint őrségben. Azt mondták, hogy mindenki a saját háza elé álljon ki, így nem láthattam, kik hol álltak.

Népbírói kérdésre: Én a Dózsa kultúrotthonban csak a Lados nevet hallottam. Nem tudom, hogy sógorom honnan szerezte a fegyvert. Azt sem tudom, hogy a puska tusa miért volt lerövidítve. Egy órát álltam őrségben, és ez alatt az idő alatt nem történt semmi. Kulcsárral nem beszéltem. Mi szórakozásnak tartottuk az őrséget, és így álltunk ki. Voltak kint puszta kézzel is. Kulcsár is úgy volt. Édesanyám azt mondta, hogy dobjam el, vagy adjam le a fegyvert. Én leadni nem mertem, és így dobtam el a szomszéd kertbe a disznóól és a kerítés közé. Használhatatlanná tettem, mert a zárdugattyú nem volt rajta, és úgy dobtam el.

250