B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
nekem csak jót akartak. Szakmát tanultam, és nekem bért fizettek. Ügy éreztem, hogy szívvel-lélekkel a munkásosztály mellett van a helyem. Amellett, hogy az országot építettük, elég sok és súlyos hibák voltak, amiért a nép zúgolódott, és sor került az ellenforradalmi cselekményekre. Ez nem volt helyes. Kellett volna egy erős kéz, aki helyes útra térítette volna a népet. Abban az időben nagy volt a fejetlenség. Ekkor én forrófejű és fiatal voltam, nem láttam tisztán, elkaptak az események és sodródtam a tömeggel, és nem tudtam magam kivonni belőle. Én akkor nem kérdeztem senkitől semmit, mert nem tudtam, hogy kiben mi lakik. Társaim közül is ilyen korú fiatalok voltak, akik befolyás alatt állottak. Az október 23-át követő ellenforradalmi események Tatabányán értek. Október 26-án kezdődött a felvonulás, én ekkor munkában voltam, és amikor hazamentem, megebédeltem, és este láttam, hogy mi van az utcán. Másnap ismét munkába mentem, de már nem ment rendesen a munka, mert keveredés volt. Utána való nap bementem az üzemőrségbe. A feladatunk az volt, hogy ne engedjünk be senkit az üzembe. Autóval hordtuk be az embereket az üzembe, és ha nem volt ügyeletes, akkor ügyeletes szolgálatot is teljesítettem. Majd szenet lapátoltunk, mert féltünk, hogy az erőmű leáll, és a bánya elúszik. Ez így ment egészen januárig. Közben történtek olyan dolgok, ami miatt itt állok a bíróság előtt. November közepén kaptam Kobela Lászlótól egy géppisztolyt, és egy doboz töltényt. A géppisztoly ívtáras volt. Katona nem voltam, nem tudom, hogy a dobozban hány darab lőszer volt. Meg sem néztem. Ő azért adta nekem, hogy ő elmegy, adjam le. Én úgy hallottam, hogyha valaki leadja a fegyvert, annak felírják a nevét, és bajba keveredhet. Én a fegyvert elő se mertem venni. December elején egy alkalommal otthon voltam, amikor nagy zajt hallottam. Kimentem az utcára, és Lados bácsit hallottam, hogy azt beszéli, hogy a fiatalokat el akarják vinni a telepről. Akik ezt beszélték, voltak vagy 10-15-en. Lados bácsi mondta, hogy ezt ne engedjük. Ez dátum szerint december 8-án volt. Mondta azt is, hogy álljunk őrségbe saját házunk előtt. Miután ezt elmondotta, elment tovább. Azt nem mondta, hogy fel kell fegyverezni magunkat. Azt mondta, hogy bottal, fejszével, csákánnyal álljunk őrséget. Utána hallottam, hogy a karhatalom egyes tagjai akarják elvinni a fiatalokat. Azt is hallottam, hogy vöröskeresztes autóval is vittek el valakit. Hogy ez azután igaz volt-e, azt nem tudtam leellenőrizni. Én is vállaltam az őrséget. Kimentem a kapuba és vártam, hogy mi lesz. Rendőrök is jöttek, és mondták, hogy csináljunk zajt, ha valakit el akarnak vinni, és akkor jönnek segíteni. Amikor láttam, hogy rendőr jár az utcán, úgy gondoltam, hogy akkor baj nélkül oda tudom neki adni a fegyvert, így azután másnap fegyverrel álltam ki, de a rendőr nem jött. Az első este minden háztól álltak kint. Pintér Sándor is kint állt őrségben. Sóstaricsot nem ismerem. Somogyit ismerem, mert tőle kaptam egy tárt. Nagyot ismerem, de az őrségben nem láttam. Homolát nem láttam. Uglovicsot ismerem, de nem láttam az őrségben. Én csak egy embert láttam az őrségben, akinél 238
