B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

Nem vettem részt a vörös csillagok eltávolításában, az ÁVH laktanyában sem jártam. Nem mondhatom, hogy mindig jártam a telepet. Az első este voltam nyugodtan. Második este és harmadik este már nem voltam kint. Féltem Gerstmártól. Nem tudok arról, hogy később fegyvereket szedtek volna össze egyesektől. Sáradi Péter és D. Takács József XV. aknai munkások fel lettek kérve, hogy mondják be a Bányász Rádióba, hogy adják le a fegyvereket. Én kértem Baranyát, hogy legyen segítségemre.

A XV. aknában elzavarták az igazgatót. Ekkor végigagitáltam az embereket. Mondták, hogy nem szégyellem magam. Leköpködtek, és mondták, hogy tegnap még pofáztam, és ma vissza akarom hozni a kommunistákat.

Az őrség szervezésének más alapja nem volt, mint az, hogy mindenki azt beszélte, hogy el akarják vinni az embereket. Eltűnt Bónáék szomszédja, aki aztán pár nap múlva előkerült.

Úgy tudom, a karhatalmisták fogták el, és azok engedték ki is.

A rendőrségen és az ügyészségen is tettem vallomást, ami lényegében megfelel a valóságnak.

Én mondtam a rendőrparancsnoknak, hogy azért kellene a rendőröknek kijönni, hogy azok lássák meg, hogy kiknél van fegyver, és azoktól aztán szépen össze lehessen szedni. Név szerint a rendőrparancsnokot nem ismertem. Volt akkor még rajta kívül a szobában 4 rendőr is. Én csak Gerstmárt láttam nemzetiszínű szalaggal, és abból következtettem, hogy nemzetőrparancsnok.

Belátom, hogy helytelenül cselekedtem, de nem akartam én rosszat, én csak jót akartam. Nekem semmi bajom nem volt a népi demokráciában. Nem hiszem, hogy volt munkása a népi demokráciának, aki jobban, szívvel és lélekkel dolgozott volna, mint én. Az utolsó csepp vérem odaadtam volna, ha tudtam volna, hogy a kapitalisták meg akarják támadni az országunkat, hogy megvédjem azt. Nem magamért tettem, amit tettem, hanem a szerencsétlen fiatalokért. Engem is becsaptak.

Szerettek engem az emberek, és hittek nekem. Nem mondhatom, hogy mind hitt, de általában hittek.

Érzem, hogy bűnös vagyok és ha nem ítélnek halálra, én is olyan szorgalmas munkása leszek a demokráciának, mint senki.

Népbírói kérdésre: Én dolgoztam bányában a régi kapitalista rendszerben, és különbséget tudok tenni a két rendszer között. Nekem nagyon jó dolgom volt a demokráciában. Az a baj, hogy én nem olvastam sem újságot, sem könyvet, és így buta maradtam. Nekem csak parancsolni kellett, és megtettem mindent. Voltak hangadó pártemberek is, hogy ki adta az ötletet az őrség megszervezésére, nem tudom. Azt tudom, hogy volt egy csomó értelmiségi, akiket okosabbnak tartottam magamnál. Azt nem tudtam, hogy kiszabadult politikai rabok is vannak közöttünk, csak azt láttam, hogy nagyon sokan vagyunk ismeretlenek. Pendliről, hogy idegen- légionista volt, azt a szomszédasszonyomtól tudom. Én mondtam Pendlinek, hogy

205