B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

Többen követelték a bérrendezést. Nekem az új bérezés rosszabbul jött ki. Most azok jártak jól, akik nem tudtak annyit termelni, mint én.

Jött volna Kádárhoz Jelinek, Nyerges Márton, Sáradi Péter, de akkor volt szó az új bérrendezésről, ekkor mondtam, hogy megpróbáljuk megindítani a munkát. A tanácselnök ezt nem jó szemmel nézte, mondván, hogy mi meg akarjuk kerülni a 9 tanácstagot, és ez nem vezet jóra. Azt mondták, hogy lássam be, hogy engem nem választottak meg a dolgozók. Mivel az üzem főmérnöke lebeszélt, lemondtam tervemről. A munka december 12-én indult meg rendesen.

A XV. aknán mindig tartottak gyűléseket, Esztó és Reviczki. Szó volt arról, hogyha nem váltják le a karhatalom egyes tagjait, akiket a munkásság kifogásolt, addig nem dolgoznak. Én mondtam, hogy ismerjük el Kádár kormányát, ne kiabáljuk, hogy ki az oroszokkal. Ekkor Sárosi munkástanácsi elnök kiabált, hogy nem lehet a kenyérkérdést elválasztani a politikától. Mondtam, hogy nekem a munka fontosabb, mert nem akarok kapitalista Magyarországot. Ez úgy november 20. körül történt.

A XII. 7-i pártbizottság előtti gyülekezetről nem tudok semmit. A fiam jött, hogy a sportpályán nagygyűlés lesz, nem megyek-e el. Én nem voltam még egy nagygyűlésen sem, így gondoltam elmegyek, meghallgatom, mit mondanak az emberek. A pártházi tüntetésnél nem voltam jelen. Akkor értem oda, amikor a szovjet hadsereget éltették. A tüntetést az oroszok és a karhatalmisták oszlatták szét. Úgy tudom, a tüntetés azért volt, mert egyes karhatalmisták leváltását követelték, és hogy a rádiót adják oda a munkástanácsnak. Hogy ezt a tüntetést ki szervezte meg, nem tudom. 10-12 karhatalmista leváltását és eltávolítását kérték. Azt mondták a tanácselnökök, hogyha nem váltják le, nem indul el a munka. Ezek a leváltásra kerülők közül 2-3-t ismertem. Nedermannt, Maglódit és Rózsát. Nedermann motoros volt, Maglódi vájár, Rózsa pedig a XV. akna párttitkára volt.

Amikor a tüntető tömeg szétoszlott, már sötét volt. Amikor odamentem, voltak ott katonatisztek, és beszéltem velük. Beszéltem a városi rendőrkapitánnyal is. A katonatisztek azt mondták, hogy ők is felesküdtek a népi demokráciára, álljon oda egy becsületes ember, és mondja meg, hogy vagy leváltják a karhatalmistákat, és akkor felvesszük a munkát, vagy nem, és akkor nem dolgozunk.

Én odaálltam, és mondtam, hogy a foglyokat engedjék szabadon, és holnap felvesszük a munkát. Ekkor odahoztak egy buszt, de hogy miért hozták, és ki vezette, nem figyeltem, csak azt tudom, hogy kétszer fel akarták dönteni. Akkor szóltam egy századosnak, hogy vezessék el a buszt. A buszt elvezette, de a tömeg zúgott, mert nem mondták meg, hogy leváltják-e a karhatalmistákat, vagy sem. Nagy huzavona volt. Egy ittas ember hőbörgött az ajtóban. Egy cigány nő nekiment Volkov orosz őrnagynak, és ütlegelni kezdte. Ahogy ő elesett volna, megfogtam és a kerítés mellé állítottam, és felfogtam a neki szánt ütéseket. Ekkor valaki velem kezet fogott, megkínáltuk egymást cigarettával. Ekkor jött a feleségem, és elvitt. Amikor felértünk a temetőhöz, akkor kezdődött a lövöldözés. Otthon lefeküdtem,

201