B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
II. Mazalin György és társai pere - II/3. Mazalin György másodfokú ítélete
A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa ezt a minősítést nem tartotta alkal- mazhatónak a vádlott cselekményeire, mert más ügyekből nyert hivatalos tudomása van arról, hogy munkástanácsok alakítása ebben az időben országosan központi irányításra történt: nevezetesen a Hazafias Népfront központja intézett felhívásokat a helyi szervezetekhez a munkástanácsok megalakítása tárgyában. Nem a tatabányai csúcsbizottságtól indult el tehát a munkástanácsok megalakítására a kezdeményezés, így a vádlottnak ez a tevékenysége, valamint egyéb tevékenységei is csupán a BHÖ. 1. p. 2. bekezdésében meghatározott a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban tevékeny részvétellel elkövetett bűntettnek minősíthetők, mert a vádlott fent részletezett magatartásával belehelyezkedett az ellenforradalomba, s annak céljait helyi viszonylatban igyekezett megvalósítani: ezért az első bíróság által alkalmazott minősítést meg kellett változtatni. A büntetés kiszabásánál a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa a vádlott terhére mérlegelte azt a cinikus magatartást, amelyet az elsőfokú bíróság által felhozott többi [sújlyosító körülmények - a november 4. utáni eseményeknek a bűnösség köréből való kirekesztése folytán - elesnek. Enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott javára a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa azt, hogy cselekményeinek elkövetése idején 20 éves volt, büntetve még nem volt, súlyosan tüdőbajos, több mint egy éven át halálos ítélet hatálya alatt állott, [...]. Ezekre az enyhítő körülményekre tekintettel vele szemben alkalmazhatónak találta a Btá. 51.§ 2.p. cl alpontjában írt enyhítést, és őt a rendelkező részben írt büntetéssel sújtotta, amely alkalmas egyrészt a vádlott megnevelésére, másrészt arra, hogy másokat is hathatósan visszatartson hasonló cselekmények elkövetésétől. Az első bíróság a bűnügyi költségeket összegszerűen nem állapította meg, ezért ezt pótolni kell. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsának hatásköre az 1957: 34. tvr. ll.§-án, a büntetések kiszabása a BHÖ. 11. p. 2. és 5. bekezdésén alapul. Budapest, 1958. évi december hó 29. napján. Dr. Antal Pál sk. tanácsvezető, az aláírásban akadályozott Schnierer Ferenc és Németh Ferenc népbírák helyett is, Baróti Károly s. k. népbíró, Varga István s. k. népbíró. 194
