B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
II. Mazalin György és társai pere - II/2. Mazalin György társainak másodfokú tárgyalása és ítélete
ahol eleinte a sztrájk fenntartása és állandósítása, később már a hatalom átvétele volt a beszélgetés tárgya. György András vádlottat Kovács István szervezte be a csoportba, elmondja Kovácsnak, hogy neki is van Száron egy 114 emberből álló fegyveres csoportja, tankkal is rendelkeznek: ezeket az ellenforradalmárokat ő élelmezi. Megmutat Kovácsnak 2 géppisztolyt, amelynek létezéséről a rendőrség is tud. Fegyvereket ígér a Mazalin csoportnak. Mazalinnal is megismerkedik, előtte is megismétli a saját csoportjára vonatkozólag Kovácsnak már elmondottakat, neki is megmutatja a géppisztolyokat, töltényeket, beszél arról, hogy egy megmozdulás esetén milyen módszerekkel kell a „forradalmárokat” megkülönböztetni másoktól. Megmutatja Mazalinnak kézigránátjait is. 1957. januárban elfogad Mazalintól 100 forintot az általa állítólag élelmezett csoport céljaira. Fekete István vádlottat Kovács szervezte be a Mazalin-féle csoportba. Ismerte a csoport célkitűzéseit, egyik megbeszélésen ő maga olyan indítványt tesz, hogy a sztrájkot mindenáron fenn kell tartani, ha simán nem megy, a liftaknában karambolt kell előidézni, vagy el kell vágni a drótkötélpályát: ha ezeket látják a bányászok, majd megértik, hogy sztrájkolni kell. Mentalitására jellemző, hogy egy ízben a csoportértekezletről hazamenet Kovácsnak azt mondotta egyik ház előtt: „itt egy kommunista lakik, be kellene vágni egy kézigránátot”. Kézigránátjuk azonban nem volt. Kádár és Apró elvtársak tatabányai látogatása alkalmával, mint üzemi tanácstag részt vett az értekezleten, annak eredményét: nevezetesen, hogy Kádár elvtárs álláspontja szerint a termelés beindulása alapfeltétele a bányászkövetelések teljesítésének, még aznap közli a csoporttal, amelynek az az elhatározása alakul ki a gyűlésen, hogy a követelések teljesítésének csak egyetlen garanciája van: a sztrájk fenntartása. A december 7-én tartott tömeggyűlésen a már amúgy is erősen felizgatott tömeget: „le a kommunistákkal, ki a karhatalomból a kommunistákat” kiáltással még jobban felizgatja. A tömeggyűlés után, amelynek során a tömeg a pártházat támadta meg, szemrehányást tesz Mazalinnak és Kovácsnak, hogy csak a szájuk jár, amikor tenni kellene valamit, akkor otthon ülnek s nem lehet őket megtalálni. Vádlott a csoporton keresztül a munkásmilícia parancsnokságát szerette volna magának megszerezni. Bátori Pál vádlottat Mazalin György szervezte be az ellenforradalmi csoportba. Beszélgetés közben megállapították, hogy a „forradalomnak” még nincs vége, Mazalin felszólította Bátorít, hogy szervezzen a bányászok között 10-12 tagú olyan csoportot, amelynek tagjai az ellenforradalomban exponálták magukat s fegyverrel rendelkeznek. Ennek a csoportnak a célja: az 1957. március 15-én várható megmozdulás alkalmával fegyveres rendfenntartók lesznek. Bátori vállalkozott a csoport szervezésére: be is szervezte Keresztesi Károlyt, elmondotta neki 184
