B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

Tatabánya az 1956-os forradalom és szabadságharc idején

Kiébert Márton 1912. szeptember 29-én született Székesfehérváron, családja első gyermekeként (később még egy, felnőttkort megért leánytestvére született, egy öccse gyermekkorában elhunyt). Azonos nevű édesapja vasutas volt (előbb kocsifékező, majd kalauz). Édesapja 1926-os halála után a család anyagi helyzete nagyon megromlott. Kiébert Márton már a középiskola mellett is igyekezett jövedelmet szerezni társai korrepetálásával, a saját tanulmányai finanszírozására. Végül Székesfehérváron érettségizett 1931-ben. Ezt követően, 1931 júliusától 1932 júliusáig Hajmáskéren, a 2. tüzérosztálynál önkéntes tüzérként szolgált, mivel elsőre nem vették fel az egyetemre. 1932 őszén kezdte meg orvosi egyetemi tanulmányait Pécsett, melyek 1938-ig tartottak. Az orvosi egyetem elvégzése után, 1938. szeptember-októberében a pécsi 4. tüzérosztálynál volt orvos. 1939- 1941-ig Budapesten, a fogászati klinikán volt orvos gyakornok, közben 1940. júliusától októberig a pécsi 4. helyőrségi kórházban is szolgált. 1941-ben, a háborús szükségletek miatt áthelyezték a Rókus kórház sebészetére. Itt 1942-ben orvos főhadnagyi kinevezést is kapott, majd innen vezényelve, 1942. áprilisától 1943. áprilisáig a 10. könnyű hadosztály 10. sebesültszállító gépkocsioszlopának parancsnokaként a keleti hadszíntéren tartózkodott a Donhoz előrenyomuló magyar 2. hadseregnél. A hadműveleti területen 1943 elején, a visszavonulás során kisebb fokú fagyási sérülést is szenvedett.32 Hazatérése után a Rókus kórházból visszakerült a budapesti fogászati klinikára, ahol 1946-ig praktizált (fogszakorvos 1944-ben lett). 1946-48 között előbb rövid ideig magánpraxisban, majd mint bányakörzeti orvos tevékenykedett Száron. Végül 1949-től került a tatabányai kórház fogászatára, ahol 1955-től volt főorvos. Közben 1951-ben egy kötelező tartalékos tiszti tanfolyamot is elvégzett, ezután megerősítették tartalékos orvos főhadnagyi rendfokozatát. Mindig pártonkívüli volt.

A forradalomban betöltött szerepével kapcsolatban több aspektus is szóba került már ebben a bevezető tanulmányban. Mindenképpen kiemelendő, hogy 1956. október 27-én a megalakuló ideiglenes forradalmi intézőbizottság tagjává választották. Forradalmi gondolkodása mellett a jogszerűségre is törekedett, tompítani igyekezett az ellentéteket, így október 28-án egy lincselési kísérletet is megakadályozott (mely részben korábbi személyes ellentétek miatt eszkalálódott). A véglegesen megválasztott forradalmi munkás-, és katonatanács titkára is ő lett Tatabányán. A tanácsrendszer átszervezésével kapcsolatban számos hasznos javaslattal élt, de forradalmi megbízatását mindig ideiglenesnek tekintette, nem vágyott hatalomra, minél hamarabb vissza szeretett volna térni polgári, fogorvosi hivatásához. A november 4-ei szovjet agresszió idején, a polgári lakosság védelme érdekében a szomszédos Tatán állomásozó szovjet csapatokhoz ő vezette azt a küldöttséget, mely elérte, hogy a tatabányai polgári lakosság fegyelmezett viselkedéséért, és a fegyvereinek beszolgáltatásáért cserébe - mely utóbbit egyébként javarészt nem hajtottak végre - a szovjetek nem szállták meg a várost. Így a vér32 HM HIM Hadtörténelmi Levéltár Központi Irattára 305/52. sz. tiszti okmánygyűjtő.

17