B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet

toknál elfekvő maglódi anyakönywezető hivatal Berényi védekezését támasztja alá, mely szerint vádlott nővére október 27. napján kötött házasságot, s miközben Tatabányáról Maglódra igyekezett, Pesten a Széna térnél megsebesült. Hivatkoztak mindketten, hogy mint fiatalemberek idősebbek társaságába keveredve, azok határozott fellépése zavarta meg, és jártak el több esetben Mazalin lakására. Mindketten elismerik, hogy Mazalin utasítására röpcédulát készítettek, azt szétosztották. Őszintén elismerték Bajnóczki lakásán való részvételüket, s mint már védekezésükben a népbíróság egyszer megemlítette, eseménysorozatban való részvételüket fiatalos meggondolatlanságuknak tudják be.

A népbíróság vádlottak védekezését mérlegelve elfogadhatónak találta annál is inkább, mert a kihallgatásuk során őszinte megbánást tanúsító magatartásuk volt. Rámutat azonban a népbíróság, hogy ez a megtévesztettségre való hivatkozás nem teljesen helytálló, mert hisz miután látták, hogy a segélyt nem kapják meg, bármikor kiléphettek volna.

Kővári és Hajnal vádlottak védekezésül előadták, hogy úgy gondolták, hogy értelmes, iskolázott emberek is részt vesznek, s a szervezetben való részvételükkel nem gondolták, hogy egy fegyveres csoport létrejöttének támogatói, s egy-egy tagjai. Kővári vádlott még hivatkozik iskolázatlanságára, melyet a megyei népbíróság ezirányú védekezésnek helyt is adott.

Nem fogadta el azonban a népbíróság vádlottak védekezését a tekintetben, hogy nem tudták, milyen csoportnak a tagjai, mert hisz Kővári János X. r. vádlott miután Kovács által Mazalin lakására került, megfogadta azt, hogy újabb embereket szervezzen a csoport számára. Bajnóczki VII. r. vádlottat ő maga vitte le. Mindkét vádlott védekezése alaptalan, mert hisz mint a többi, ők - különösen Hajnal - is részt vettek azokon a megbeszéléseken, ahol fegyverek beszerzése , röpcédulák sokszorosítása, sztrájkról való beszédek hangoztak el. Mint meglett emberek, ezek hallatára feltétlen helyes irányban kellett volna reagálni, úgy, hogy a csoportból kilépni, s lehetőséghez képest illetékeseknek jelenteni.

Kővári a fegyverrel kapcsolatosan előadott azon védekezése, hogy arról nem tudott, nem fogadható el, mert a jegyzőkönyv 76. oldalán Bajnóczki által felvett vallomásból is kitűnik, miután ő rövid külföldi tartózkodásából hazaérkezett, Kővárival történt első találkozáskor megkérdezte, hogy a pisztolyt megkaptad-e, ugyanis Bajnóczki távozását megelőzően egyik sógora, ki külföldre disszidált, a nála lévő fegyvert otthagyta, s miután Bajnóczki is külföldre távozott, felesége Kőváriékhoz juttatta el. A kérdésre, hogy a pisztolyt megkapta-e, határozott igennel válaszolt. De ezt támasztja alá Nedermann vallomása is, aki Kővári lakásán a házkutatásnál jelen volt, s a rejtekhelyét Kővári szinte kerülte. A kiságy átkutatását Nedermann

159