B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet

azokat félrevezette újabb szervezkedéskezdeményezéssel. Hogy a szervezkedést a karhatalom mégis felszámolta, nem Mazalin érdemének lehet betudni.

II. r. Kovács István vádlott védekezése során azt adja elő, hogy ő az október 27-én megalakult, majd 28-án megerősített ideiglenes, illetve később csúcsbizottság munkájában mint vezető, de még mint tag sem részt nem vett, csupán hogy odakerült annak tudható be, hogy először a leányát, ki belügyminisztériumi dolgozó volt, kísérte el minden nap a tatabányai városi osztályra, és onnan haza, mikor is az egyik napon közelebbről meg nem állapítható személy II. r. vádlottra besúgó kijelentést tett. Majd ezt hallva dr. Kiébert a csúcsbizottság egyik vezetője a kijelentésre reagálva mondotta, hogy Kovács nem az, s Kiébert „jóvoltából” a megyei pártbizottság épületébe került, ahol ebben az időben a csúcsbizottság székelt. Mint védekezésében elmondja, az egész tevékenysége az érkezők eligazításában merült ki.

A Mazalin és általa szervezett csoporttal kapcsolatosan azt adja elő, hogy ilyenre ő nem gondolt, s mivel értelmi képessége csökkent, Mazalin György volt csúcsbizottsági tag által gyakorolt hatásra vállalta a feladatot. [...].

Arra hivatkozik továbbá, hogy a csoport létrehozásával nem volt megbizonyosodva, hogy Mazalinnak milyen célkitűzései vannak. Mert ha korábban tudta volna, nem lett volna a csoportnak tagja.

György András III. r. vádlottal tartott kapcsolata, mint mondja csak azért jött létre, mert György András november 4-ét követő találkozásuk alkalmával meghívta őt. Azt, hogy a Mazalin-féle csoporttól György András, aki beismerése szerint csatlakozott Mazalinhoz, fegyvert ígért volna, vagy ilyeneket a temetőben átvett volna, tagadja. Azt, hogy Mazalin csoportjának tagjai előtt Maiéterről és annak segédjéről beszélt, elmondja, hogy ezt csak azért tette, mert meggyőződött arról, hogy más is hazudik, így hát ő is kitalálta ezeket. Éppen arra való hivatkozására, hogy csökkent képességű, tagadja, hogy a csoportnak vezetője lett volna ő. Mondván, hogy Mazalin utasításait minden további nélkül elfogadta, /jkv. 12. old./ Tagadja, hogy valaha is részt vett volna röpcédulák készítésében, vagy erre utasítást adott volna.

Id. Nedermanné, valamint Frank Mihály tanú személyével kapcsolatosan előadja védekezésében, hogy ő csak id. Mazalin kérésére kereste fel nevezetteket, azonban ő semmilyen erőszakot nem alkalmazott a két személlyel szemben, hogy azok Mazalin György kiszabadításában részt vegyenek.

152