B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet
hozott ki, mondván, hogy ez a két géppisztoly van itthon a lakáson, de ebből van jóval több, s Mazalin tatabányai csoportjának is igyekszik majd juttatni. A géppisztolyok mellett még megmutatta a kézigránátokat, valamint egy fehér zacskóban a konyhaszekrényben elhelyezett lőszert is. Mazalin és társai ezután elmentek György András lakásáról, mielőtt azonban eltávoztak, Kovács észrevette György András feleségének feldúlt idegállapotát, s Kovács megjegyezte, nem kell megijedni, mert a dicső forradalom győzedelmes befejezése után a Mátrában fognak ingyenesen üdülni. Györgynél történő látogatást Mazalin a már említett társaságban még egy esetben megismételte, hogy végleg biztosítsa Györgynek Tatabányához, a csoporthoz való tartozását. Kovács tevékenysége Noszek társaságában csoporton kívül álló is volt, amit ugyanazért tett, hogy ezeket a személyeket is a csoportba bevonja. Miután decemberben Mazalin György letartóztatásakor Jókutit megismerte, és tudomást szerzett lakásáról is, Kovács, Noszek és még egy harmadik személy társaságában Jókutit felkereste azzal, hogy fuvarozni kíván Szár községbe, s Jókuti mint a vállalat alkalmazottja segítse hozzá, hogy a fizetés később történhessen. Ennek megemlítése után Kovács dicsekedett Jókuti lakásában azzal, hogy ő Tapolcán járt azzal a céllal, hogy ott részt vegyen a Maiéter által szervezett megbeszélésen. Mint mondotta, Maiéter ugyan nem volt jelen, azonban egy pap fogadta őket, mint tatabányai bányászokat s elmondta, hogy egész nap lakmároztak és ittak, végül 200 forint útiköltséggel, amit ott kaptak, mindenki hazaindult. Elmondta, hogy útravalóul azt kapják, hogy pillanatnyilag nyugalmat erőszakoljon magára mindenki, az adott alkalom esetén értesítést fognak kapni. Kovács egyébként ezt a szervezkedés többi tagjának is elmondotta, s Mazalin előtt többször kijelentette nagyobb társaság jelenlétében is. Ugyancsak december második felében Kovács, úgy mint korábban, Noszek és egy ismeretlen személy társaságában ismét felkereste Jókutit, amikor is sokat beszélt a Tatabányán lévő csoportról, Mazalinról és társáról. Jókuti ezen csodálkozott, mert hisz Mazalint mint tanítót ismerte, s ekkor mint pedagógusra megjegyzést is tett. Kovács ez alkalommal ismét beszélt Maléterről, elég hosszan, mely beszélgetés közben Jókuti azt a kijelentést tette, hogy Kovács úgy beszél Maléterről, mint egy távoli ismerőse, aki az Újvárosban lakik, hogy a napokban a rádió morzejelekkel közvetítette Maiéter beszédjét, hogy a harc álláspontján áll, s ezt ez a bizonyos tatabányai ismerős felfogta, illetve leírta. Kovács kapott az alkalmon, és mindjárt felkérte Jókutit, közölje a címet, hogy hol lakik az illető, mert a csoport részére igen jó lenne egy ilyen rádiós. Miután Jókuti közölte, hogy nem tud címet mondani, a beszélgetésnek vége lett, és elhagyták Jókuti lakását. 138
