Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
B. Stenge Csaba: „Juju” – egy tatabányai vadászpilóta a második világháborúban
92 „Juju ” - egy tatabányai vadászpilóta a második világháborúban Miután gépe összetört, „Juju” másnap Kenyéri repteréről hozott egy tartalék Messerschmittet Veszprémbe, ahol számos honi gyártású Bf 109, illetve Me 210 volt tartalékban rejtve a magyar harci alakulatok számára. Ezt az új Messerschmittet „Juju” nem egészen egy hétig repülte, ugyanis a gép már július 2-án megsemmisült. Az e napi bevetésre a pilóta így emlékezett: „18 géppel indult az osztály bevetésre, Hepp es alez. vezetésével. Komárom légterében kellett várnunk egy nagyobb létszámú német vadászalakulat beérkezését. Meg is érkeztek. Egyesek szerint 70, szerintem jóval több (100) Messerschmitt. Ennyi saját vadászgépet még sosem láttam. Becsatlakoztunk a német kötelék mögé és megindultunk Budapest felé. Budapest közelébe érve láttuk, hogy észak felöl egy nagyobb, dél felől egy kisebb amerikai bombázókötelék támadja Budapestet. Közvetlen Budapest előtt erős saját légvédelmi tüzet kaptunk. A mi alakulatunk délre fordult és szétszóródott a légvédelmi tűzben. A németek tovább repültek és megtámadták az észak felől támadó bombázó köteléket. Hatalmas légi csata alakult ki Budapest felett. Én szintén délre fordultam és amikor kikerültem a légvédelmi fűzből, egy három gépből álló Liberator rajt vettem észre. A raj előttem bal süllyedő fordulóban volt. Gondolkodás nélkül utánuk eredtem és a raj bal oldali gépét megtámadtam. Mivel most már több harci tapasztalatom volt, mert március óta jó pár bevetésben vettem részt, közelről géppuskával lőttem, és amikor a nyomjelzős sorozatot elnyelte a Liberator, akkor küldtem utána egy rövid gépágyúsorozatot. Az első sorozat után füstölni kezdett, majd kigyulladt. Mivel vadászokat nem láttam, megismételtem a támadást. Arra számítva, hogy az erősen égő gépből már úgysem lőnek rám, egész közel mentem és gépágyúval lőttem. Felhúzás közben erős ütést éreztem a gépemen és az én gépem is füstölni kezdett, majd kigyulladt. Annyit még láttam, hogy a Liberator erősen égve bal szárnyára dől és lezuhan. Ez Budaörs és Törökbálint között történt. Én aztán égő géppel elvergődtem Magyaralmásig (Székesfehérvár mellett van). Ott már nagyon égett a gépem és nagy sebességgel rá kellett nyomnom a földre. Az erős ütéstől kicsit elkábultam. Ki akartam nyitni a kabintetőt, de az erőszakos hasra szállástól a törzs eldeformálódott, a kabintető nem nyílt. Meghúztam a vészki- oldót, egyet pattant, de nem repült el. Mivel a gép már nagyon égett, mindenáron igyekeztem kiszabadulni belőle. Minden erőm összeszedve, vállam és nyakam nekifeszítve sikerült keretestől lelöknöm a megszorult kabintetőt. Kiugrottam a gépből, alig futottam 100-150 métert, hasra vágódtam és pár másodperc múlva a gép felrobbant. ”27 A Magyaralmás melletti kényszerleszállás pontos helyszínét megerősíti csendőrség korábban említett központi nyomozóparancsnokságának aktuális eseményösszefoglalója, melynek 46. pontja szerint „Egy magyar vadászgép Magyaralmás mellett lezuhant és elégett. Pilótája sértetlen maradt. ” Nagy Józsefnek ezt a jelentett légi győzelmét azonban nem igazolták. Az 1945. február 6-án kiadott 27. sz. ezredparancs 28 korábbi - 1944. április 3. és augusztus 21. közötti - amerikaiak ellen jelentett, eddig nem igazolt légi győzelmet törölt a 103. légvédelmi tüzérosztály igazolóbizottságának véleménye alapján. Azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni, hogy mivel a „rivális” légvédelmi tüzérekre 27 Nagy József levele 1983-ból (másolat a szerző birtokában).
