Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Romhányiné Ligday Emőke: Ligday János
Ligday János 49 Ligday János több ilyet is tervezett és vezette üzemben tartásukat is. Ezekért a munkáiért a bányaigazgatóság több ízben elismerését fejezte ki, és külön jutalommal honorálta. A kötélpályák létesítése rendkívül összetett feladat, és sokféle elvárásnak kell megfelelni. Jól mutatja ezt a tatabányai szénosztályozó és a XII. sz. lejtősakna között tervezett végtelenkötél vontatású függő sínpálya közigazgatási bejárásáról készített jegyzőkönyv.b Figyelemreméltó volt az a törekvés, hogy lehetőség szerint hazai alapanyagokat, ill. gyártmányokat használjanak fel. A megoldandó feladatok és figyelembeveendő szempontok között akadt mulatságos is. Az egyik távvezeték építésénél a földbirtokosok kifogást emeltek, miszerint „a villamos tartóoszlop alul nem kellően zárt, a kis állatok bebújnak, de nem tudnak kijönni, a nagyok bedugják a fejüket, de nem tudják kihúzni.” A MÁK Rt-nek Tatabánya volt a legnagyobb, legfajsúlyosabb egysége, ezért nagy könnyebbséget jelentett, amikor az 1922 óta tervezett, az állami hálózattól független, közvetlen telefonösszeköttetés a tatabányai bányaigazgatóság és a budapesti Zoltán utcai központ között} 932-ben végre valóban létrejött.13 14 Szociális gondoskodás a harmincas években Annak ellenére, hogy az általános gazdasági helyzet nem volt éppen a legkedvezőbb, a vállalat igyekezett biztosítani a megfelelő életkörülményeket. A tuberkulózis visszaszorítása érdekében tett erőfeszítéseiket siker koronázta, és így 1934-ben megszüntethették a tüdőszanatóriumot, helyén 60 gyengébb egészségű gyermek részére erdei iskola létesült, ahol a tanítás és élelmezés költségeit a társulat fizette. A rászoruló gyermekeknek már 1926-tól kezdve minden karácsonykor cipőket osztottak. Eleinte 150, majd 1933-tól minden évben 60-70 párat. (1940-ben 1 pár ára 14,49 pengő.) Volt egy igen érdekes intézkedésük is az indokolatlan hiányzások csökkentése érdekében: azokért meghatározott büntetés-pénzt kellett a szülőknek a községházán befizetni. Az összegyűlt pénzt (kis cédulán elszámolva) év végén átadták az iskolának, ahol ezt az utolsó fillérig a legszegényebb tanulók cipőjére, ruhájára fordították. A kislány, vagy kisfiú kapott egy sajtcédulát (másnak nem nevezhető), azzal elment az élelemtárba, ahol kiadták neki az utalványozott cipőt vagy ruhaanyagot, és saját kis ákom-bákom aláírásával igazolta az átvételt. A harmincas évek végén kiemelkedően jó gazdasági éveket zárt a részvénytársaság. Különösen az 1937-es, és főként az 1938-as év volt rendkívül eredményes. A végrehajtó-bizottsági ülések jegyzőkönyvei tanúsítják, hogy a vállalat különféle jótékonysági célokra rendszeresen adományozott kisebb-nagyobb összegeket. Ezek az adományok összege általában 10-20 pengőtől 200 pengőig terjedt, ritkán adományoztak ennél nagyobb összeget. Összehasonlításképpen a munkások segély-, ill. jutalomösszegei 10 pengő alatt, többnyire 1,50-5 pengő összegűek voltak. 13 MÓL. MÁK Rt. Z 257. 7. cs. Jegyzőkönyv a fiiggősínpályával kapcsolatos közigazgatási bejárásról. 14 MÓL MÁK Rt. Z 257. 13. cs.
