Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
B. Stenge Csaba: „Juju” – egy tatabányai vadászpilóta a második világháborúban
88 Juju ” - egy tatabányai vadászpilóta a második világháborúban bemutatását, így a következőkben csak azokat a bevetéseket említem részleteiben, amelyek során Nagy József jelentett légi győzelmet, vagy amelyek során őt, vagy géppár-parancsnokát lőtték le.16 A közelgő, immár harcérintkezéssel is járó bevetések során a magyar vadászrepülők elsődleges célpontjai az amerikai négymotoros nehézbombázók voltak (B-17 Flying Fortress és B-24 Liberator típusok alváltozatai). Ezek mellett természetesen az amerikai két- (P-38 Lightning), illetve egymotoros vadászokkal (tavasszal még P- 47 Thunderbolt, illetve nyártól P-51 Mustang) is számíthattak heves légi ütközetekre, általában elsöprő túlerő ellen. A korai fotófelderítő bevetéseket brit Mosquito kétmotoros fotófelderítő gépek végezték. A nagy magasságban, igen gyorsan repülő Mosquitók elfogása és lelövése igen nehéz feladatnak bizonyult, számos sikertelen kísérlet után a magyar vadászok fel is hagytak a próbálkozással. A nagyon ritka esetek egyike, mikor a magyar vadászok a levegőben találkoztak a típussal, Nagy Józseffel történt, ezt érdemes visszaemlékezéseiből idézni is: „Még ’44 tavaszán, amikor még Ferihegyen voltunk járőrszolgálatot adtunk Budapest légterében 10 000 méteren, géppáronként. Ezt a felső vezetés véleménye szerint azért kellett csinálnunk, hogy megakadályozzuk a felderítőgépek behatolását Budapest légterébe. Ha nincs felderítés - nincs célpont - nincs bombázás. A váltás a kijelölt magasságban történt, tehát csak akkor hagyhattuk el a légteret, ha a másik géppár már felérkezett, nehogy váltás közben becsússzon egy felderítőgép. Kovács Sándor hdgy.-al voltam géppárban. Nem a legjobb szolgálat volt, mert nekünk akkor még nem volt túlnyomásos kabinunk és egy órát ülni légzőkészülékben nem a legkényelmesebb dolgok közé tartozott. Már a vége felé tartott a szolgálat, lestük, hogy nem jön-e a váltás, mikor Kovács Sanyo átintett nekem és előttünk és kb. 2000 méterrel alattunk repülő ismeretlen gépre mutatott. Rádión nem akart szólni, mert azt hallják a földön is és riadóztatják a századot. Ezt a gépet viszont mi akartuk lelőni. Fejre állítottuk a Messzereket, be a gázt és lobogó farokkal utána. Eléggé megközelítettük, úgyhogy nagyjából felismertük: Mosquito típusú felderítő volt. De ő is megláthatott, mert egy lebontással Budaörs irányában eltűnt. Többet nyomát sem láttuk. ”17 A 2/1. vadászrepülő század első összecsapására 1944. március 17-én került sor a magyar légtéren átrepülő amerikai kötelékekkel, majd a magyar légierő egyéb kötelékei is bevetésre kerültek az 1944. április 3-ai és 13-ai, magyar célok elleni bombatámadásoknál. (Ezeken a bevetéseken Nagy József is részt vett). Az ekkor szerzett tapasztalatok megmutatták, hogy a szervezetlen, koordinálatlan, külön-külön bevetett kis kötelékek az erők szétforgácsolását jelentik és az ilyen akciók különösen súlyos veszteségekkel járnak. (Ez utóbbi különösen igaz volt a kétmotoros Me 210-es rombolóalakulatokra, melyek áprilist követően nem kerültek többé bevetésre az amerikai kötelékek ellen.) 16 A Magyarország feletti, amerikaiak elleni légi háborúról lásd részleteiben Pataky Iván-Ro- zsos László-Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett I-II. Zrínyi, Budapest, 1992- 1993. 17 Nagy József levele 1981. (másolat a szerző birtokában)
