Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
B. Stenge Csaba: Kóta József bányamérnök katonai karrierje
76 Kóta József bányamérnök katonai karrierje dúst, messze előttünk lehetett látni az Adria északi partvonalát. Az első rajjal elhúztunk a nehézbombázó kötelék mellett, attól jobbra és azzal egy magasságban, hogy a pontos repülési sebességet és magasságot kalibráljuk. Ugyanakkor a gazda utasította a második és harmadik raj gépeit a visszaesésre, és hogy támadásukat csak az első raj bombakioldása után kezdjék meg. Az első raj négy gépével a bombázókötelékkel párhuzamosan 6100 m-re emelkedtünk, mivel az amerikai kötelék 5800 m-en repült. Sebességünket megnövelve, a köteléket megelőztük, majd pár perc után szembefordultunk a Fortress-ekkel. Habár a rombolókötelék minden pilótája ki volt oktatva a bombavetés technikájára, Dóczy utasítása szerint az ő rádióparancsára egyszerre oldottuk ki az időzített bombákat, majd - magasságunkat tartva - elhúztunk az amerikai kötelék felett. Röviddel a bombák kioldása után, a rákövetkező robbanások miatt erős lökéseket éreztünk, de rádiós-lövészeink jelentése szerint - akik jól megfigyelhették a robbanásokat - bombáink kb. 100 m-rel az amerikai kötelék felett robbantak. Minden valószínűség szerint a bombázókötelék már fokozatosan csökkentette magasságát, hogy ezáltal sebességet nyerve minél hamarabb kikerüljön a veszélyes légtérből. Ennek ellenére, lövészeink szerint, két-három bombázógép megsérült és a kötelék erősen szétszóródott. Mialatt egy lassú bal fordulóval igyekeztünk megfelelő pozícióba kerülni a frontális támadásra, jól láttuk a második, majd a harmadik raj támadását. A nyomjelző lövedékek minden irányban cikáztak, a rádiójelentések egy bábeli zűrzavarra emlékeztettek, többnyire nem éppen szalonképes kifejezésekkel tarkítva. A mi rajunk gépei még aránylag zárt kötelékben repültek, amikor újra szembefordultunk a Fortress-ekkel. A frontális támadást alulról, 15 fokos szögből hajtottuk végre. A Gazda az utolsó másodpercig várt, mielőtt lenyomta a gép orrát, hogy elhúzhassunk a kötelék alatt. Bár az egész leválás valójában csak néhány másodpercet vett igénybe, ez nekünk örökkévalóságnak tűnt az amerikai nehéz géppuskák felülről irányított tüze miatt. Rajunk minden gépe nyolc-tíz találattal tért haza, igaz, hogy azok zöme nem volt veszélyes (Dóczy gépe e napon valójában 3 találatot kapott - szerző). Közvetlenül a leválás után hallottam először Hayden Sanyit, amint jelentette a rádión, hogy jobb könyöke súlyosan megsérült és erősen vérzik. Dóczy - részben emiatt, részben azért, mert már mélyen az Adria felett repültünk - parancsot adott kötelékünknek a visszafordulásra, valamint utasította Hayden Sanyit, hogy próbáljon levegőben maradni, amíg magyar felségterület fölé nem ér, mielőtt kényszerleszállást kísérelne meg. Századunk erősen szétszóródva érkezett vissza Ferihegyre. Hayden Sanyi a székesfehérvári repülőtéren hasraszállt, ahonnan elsősegély nyújtása után mentőautóval a mátyásföldi kórházba szállították. ”23 Hayden Sándor repülő akadémikus a rácsapás során rendkívül súlyos, roncsoló lövést kapott a jobb felkarjába, mely komoly csontsérüléseket és nagy vérveszteséget okozott. Z038 lajstromjelű gépét sebesülésével még több, mint 250 km-t vezette és visszavitte saját területre, majd Székesfehérváron hasraszállt. A rendkívül fiatal pilóta, Hayden Sándor akadémikus - a zeneszerző Josef Haydn távoli rokona, egy régi osztrák eredetű katonacsalád utolsó férfi tagja - a gondos orvosi kezelés ellenére másnap este egy budapesti kórházban hősi halált halt.24 23 Posgay Antal: Ahogyan én visszaemlékszem. In: Magyar Szárnyak Évkönyv 1988. 45. o. 24 Uo., Hayden Sándor repülő akadémikus hősi halála. In: Magyar Szárnyak Évkönyv 1980. 3. o. Hayden Sándor ekkor még csak 19 éves volt, 16 nappal a huszadik születésnapja előtt halt meg.
