Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Előszó
6 Előszó nuárjában a magyar honvédség veszteségi lajstroma szerint (további hír nincs róla). Katonatársa, a felsőgallai születésű borbély-férfifodrász Gesztesi Sándor hasonló sorsra jutott néhány évvel később, hiszen ő nem a csatatéren, hanem orosz hadifogoly-táborban halt meg 1947-ben. Bemutattuk Vida Jenőt, a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság vezérigazgatójának életútját, akinek a XX. század fordulójától egészen 1945-ös haláláig nagy szerepe volt a tatabányai bánya- és ipartelepek kiépítésében, és akit, mint zsidó nagytőkést a németek 1944-ben Auschwitzba hurcoltak. Ebben a kötetünkben tettük közzé a jogász Zsoldos Ferenc bánya-társ- pénztári tisztviselő visszaemlékezését a vészkorszakból. Jelen kötetünk hat tanulmányt tartalmaz. A hat történet öt szereplője a monarchi- a más-más területén született, és csak egy valaki helybéli közülük, - Nagy József - aki a város egyik elődközségének, Alsógallának a szülötte, Ranzinger Vince bányamérnök a tatabányai bányák első igazgatója volt a „boldog békeidőkben”. Egy évtizeden keresztül - 1896-tól 1906-ig - működött a bányatelepen. Európai tudású bányászati szakember volt, aki korszerű ismereteit alkalmazva megalapozta a tatai szénmedence fejlődését. Rehling Konrád a két világháború közötti korszak cseppet sem politikamentes idején kormányozta a hatalmas bánya- és ipartelepeket, 1920-tól 1941-ig, amikor Vida Jenő vezérigazgató kényszerű nyugdíjazása után a részvény- társaság műszaki vezérigazgatójává nevezték ki. Ligday János gépészmérnök 1920- ban került Tatabányára gépészeti felügyelőnek, majd a vállalat gépészeti igazgatójaként 1947-ben az üzemek államosításakor kényszemyugdíjazták. Kalandos életét a család által őrzött, valamint a MÁK Rt. iratanyagában található dokumentumok alapján unokája foglalta össze. Kóta József Kossuth-díjas robbantás-technikai kutatómérnök, kutatóintézeti igazgatóval kapcsolatos dolgozat életének eddig ismeretlen, a második világháború alatti korszakát tárja fel. Bemutatásra kerül a már említett alsógallai Nagy József, cementgyári vasesztergályos, vadászpilóta különleges élete. Kötetünk záró tanulmánya Tatár Imre visszaemlékezése, aki munkaszolgálatosként Bánhidán, a hőerőmű bővítésének munkálataiban vett részt. Háborúval kapcsolatos élményeit a 80-as években vetette papírra, amelynek városunk múltjával összefüggő részleteit a még élő szerző tollából közöljük. A közölt tanulmányok szereplői kizárólag férfiak. Ennek nem a szerzők és a szerkesztő elfogult válogatása az oka. Mentségükül szolgáljon, hogy ez a város, a bánya- és ipartelepek világa munkát alig, karrierlehetőséget szinte semmit nem kínált a nőknek. Különösen igaz ez a megállapítás a XX. század első felére. A női személyiségek felkutatása a jövő feladata. Tatabánya,2011.január Ravasz Éva
