Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Romhányiné Ligday Emőke: Ligday János
54 Ligday János rois, Molnár Ferenc, Felix Salten, Arthur Schnitzler, Szép Ernő, Szomori Dezső, Jakob Wassermann, Stefan Zweig művei. A bányaigazgatóság a lehetőségekhez képest igyekezett ellenállni. 1944. április 22-én a Hungarista Párt alakuló ülést szeretett volna tartani a telepen, de az igazgatóság, a hadiüzemben érvényben lévő gyülekezési tilalomra hivatkozva ehhez nem járult hozzá. Április végén kénytelenek voltak elbocsátani a zsidónak minősülő alkalmazottakat. Pl. Dukász Gyula borkereskedő segédet, aki nem keresztelkedett ki, felesége nem volt zsidónak tekintendő. Fia, Dukász Tamás pedig kereszténynek született és lakatosként dolgozott a gépműhelyben - tegyük hozzá megelégedésre -, mégis el kellett bocsátani.19 A gépműhely könyvelője az 1910 óta ott dolgozó zsidó származású Landau József volt, akivel igen jó viszonyban voltak és évtizedek óta együtt dolgoztak. Amikor a zsidók élelmiszer fejadagját a megélhetési minimum alá csökkentették, Ligday felesége minden éjszaka felkelt, megfőzte az ebédet és rendbe tette a konyhát, hogy reggel, amikor a szakácsnő megjön, ne vegye észre, hogy ott valami történt. A főfelügyelő kora reggel magával vitte az ételt a gépműhelybe, a Landau család pedig odajött és helyben elfogyasztotta. Miközben folyt a zsidók elhurcolása, a bányaigazgatóság nyolc zsidó alkalmazottat - köztük Landau Józsefet is - nélkülözhetetlennek nyilvánított, akiket őrizet mellett egy elkülönített épületben helyeztek el, és innen kísérettel jártak dolgozni. Egy időre sikerült még helyzetükön javítani. Június 14-én rendes élelmezési járandóságaik élvezetébe visszahelyezték őket. Mint műszaki beosztásúak, ill. orvosok a hadiüzem dolgozóiként külön munkásosztagba besorozottaknak, így katonai rendelkezés alatt állóknak minősültek.20 1944-ben a munkafegyelem már teljesen felbomlott a rossz közellátás, az élelmiszerhiány, a ruhanemű hiány, az alacsony bérek stb. miatt.21 Az SS közben sorozta a fiatalkorúakat a környező falvakban. Többen közülük, úton Németország felé levelező lapon értesítették szüleiket, hogy — úgymond - önként jelentkeztek. Egymást követték a légiriadók, egyre többen igyekeztek családjukat, értékeiket kevésbé veszélyeztetett helyekre menekíteni. A bányigazgatóság megoldásokat próbált keresni, mert az alkalmazottaknak feltétlenül helyben kellett maradni, hogy kéznél legyenek, ha az üzemet támadás éri.22 Állandó ellentét feszült a HÜSZ (tehát rendes) katonai szervek és a nyilas tisz- tek/katonaság között. A HÜSZ 1944. május 13-án kelt parancsa szerint mindenfajta adatszolgáltatás tilos volt a németek részére, és a HÜSZ engedélye nélkül katonatisztek nem léphettek a hadiüzem területére.23 19 MÓL. MÁK Rt. Z 265. 48. cs. 20 MÓL. MÁK Rt. Z 965. 47. és 48. cs. 21 MÓL. MÁK Rt. Z 965. 47. cs. 22 MÓL. MÁK Rt. Z 992. 26. cs. 23 MÓL. MÁK Rt. Z 965. 47. cs.
