Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Romhányiné Ligday Emőke: Ligday János
50 Ligday János Ebben az időben Ligday a nyugdíjbiztosító pénztár választmányának póttagja volt. Nyugdíj intézeti taggá csak bizonyos idő elteltével válhattak az alkalmazottak. 25 éves kor alatt és 47 éves kor fölött nem vettek fel tagokat, de a választmány hozzájárulásával esetenként, egyösszegű befizetés mellett, visszamenőleg is megvásárolható volt a tagság. Egy munkás OTI által megállapított nyugdíja pl. 1939-ben 10,50 pengő volt, egy vájár 1930-ban 26,56 pengőt kapott. A nyugdíjpénztár kitűnő helyeken lévő budapesti bérházakba fektette a pénzét és ezen kívül későbbi értékesítés céljából előnyös áron telkeket vett (pl. a Budai Cementgyár felszámolását követően). A II. Világháború első évei Az 1940-es esztendő már a háborús feszültségek jegyében telt. Az életkörülmények romlottak, ezért októberben a bérkövetelések megegyezés híján sztrájkhoz vezettek, amelyet katonaság vert le. Miközben egyre nagyobb termelést vártak el a vállalattól, a bányaműveléshez nélkülözhetetlen bányafa beszerzése súlyos nehézségekbe ütközött. Kárpátalján, Rahó környékén kitermelhető volt ugyan a szükséges mennyiségű és minőségű fa, de megoldatlan volt a szállítás kérdése. A tutajos szállítás az útközben keletkezett 30-40%-os veszteség miatt igen megdrágította a bányafát, és erre valamilyen megoldást kellett találni. Kézenfekvő megoldásnak tűnt egy erdei kisvasút építése, amelynek költségei azonban meghaladták a vállalat lehetőségeit, és végül a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-vei és a Rimamurányi Vasművel közösen kezdtek hozzá a kisvasút építéséhez. A költségeket a vállalatok termelési mennyiségének arányában osztották meg. Az építkezés fővállalkozója az erdészet (Czillinger), alvállalkozóinak egyike pedig a „Csengery és Pallay mérnökök és vállalkozók” cég volt. A végrehajtó-bizottság 1942. szeptember 22-i ülésén elégedetten állapította meg, hogy a rahói kisvasút építése jól halad. 1941-ben nyitotta meg a MÁK Oroszlány területén legújabb szénbányáját, a XVI-os aknát. Oroszlány és Tatabánya között íüggősínpályát építettek, amelynek tervezési és építési feladataival Ligady Jánost bízták meg. A kötélpályát egy újonnan megépített középállomás kapcsolta a már meglévő hálózathoz, amelyet 1941 novemberében helyeztek üzembe. Az új szállítási létesítmények kialakításáért Ligady János 1941 decemberében 1000 pengő külön jutalomban részesült. 1942 decemberében pedig az I. és II. számú középállomás befejezése, ill. a XV. aknai íüggőpálya felépítése körül végzett munkájáért kapott 2000 pengő külön javadalmazást. Ellátási nehézségek a háború kezdetén Ebben az esztendőben már súlyos ellátási nehézségekkel küzdött a vállalat. A tatabányai bányaigazgatóság 120/1940. sz. hirdetményében tette közzé ezzel kapcsolatos intézkedéseit: 1940. november 1-i hatállyal az alapvető élelmiszerek és a ba
