Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Ravasz Éva: Réhling Konrád bányaigazgató
28 Réhling Konrád bányaigazgató tőeszköz a pengő megjelenése. Az évtized közepét követően a nyugodt munka - sajnos rövidre szabott - esztendei következtek. A társulat bányái elérték és meghaladták az utolsó békeév széntermelésének volumenét. A bányászatra vertikálisan ráépülő iparágak, - cementgyártás, koksz és brikett-termelés, majd a korszak végén termelni kezdő alumíniumkohók - is jelentős mennyiségi és minőségi növekedést jelentettek. A részvénytársaság vezetői jó piaci érzékkel kívántak jelen lenni - és ebben sikerült számottevő üzleti pozíciókra szert tenni - az ország elektrifikálásában, az energia termelésében, valamint a Dunántúl településeinek, a fővárosnak, és egyes nagy fogyasztóknak (Magyar Államvasutak, Fővárosi Villamos Közlekedési Társaság) energiaellátásában. Két évtized alatt a tatabányai medencében három aknát mélyítettek, (a tatai szénmedencében a XII., XIV., XV, és a negyvenes évek elején az oroszlányi XVI. számúakat). (Ld. 3. kép) A szén helyi hasznosítására a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. beruházásában megépült a bánhidai erőmű, amely a helyben termelt égőpala-szén gazdaságos felhasználására készült. Megjegyzendő, abban, hogy az erőmű beruházása Bánhidán valósult meg, nyílván Vida Jenő vezérigazgató-felsőházi tag széles kapcsolatai, érdekérvényesítő képessége is latba estek. Továbbá bővült a cementgyár, a portlandce- ment gyártás mellett megindult a bauxitcement termelés is, ferroszilícium-gyár, kar- bidgyár, alumíniumkohó létesült, hogy csak a legnagyobb beruházásokat említsük.25 A fejlesztések és beruházások, a vállalat korszerű üzletpolitikájának kialakítása a részvénytársaság igazgatósága, végrehajtó bizottsága és maga Vida Jenő vezér- igazgató feladata volt elsősorban, hiszen ők feleltek a tulajdonos-részvényesek nyereségének alakulásáért. A vállalat által vállalt munkásjóléti-szociális intézkedéseket, a szükséges intézményi háttér kialakításának irányait és ezek megvalósításához rendelt fedezetet a részvénytársaság központja határozta meg a kor igényeihez idomulva. A végrehajtás, a kivitelezés azonban a helyi igazgató feladatát képezte. Ennek a nehéz munkának az ellátását jól megoldotta Réhling Konrád, amelyre kézenfekvő bizonyíték, hogy a részvénytársaság vezetőinek teljes megelégedésével tölthette be az igazgatói pozíciót több, mint két évtizeden keresztül. Kitüntetései jelzik feljebbvalói elismerését. 1922-ben megkapta a bányaügyi tanácsos, majd 1926-ban a főtanácsos címet. A politikamentesség volt az a vezérelv, amelyet a tatabányai igazgató a húszas években követett. A forradalmakat követő nyugtalan esztendők szélsőséges indulatait igyekezett semlegesíteni. Neveltetéséből fakadó katolicizmusát egész munkássága alatt felhasználta ehhez. Vezetése idején épült fel 1929-ben a bányatelepek legnagyobb temploma, a felsőgalla-újtelepi (VII-es telep) Szent Család templom az előtte kialakított téren felállított Szent Imre szoborral, nem messze a telep vásárterének szélén álló református és evangélikus imaházaktól. A MÁK Rt. beruházásában épült templom felszentelése alkalmával a tatabányai hitélet fejlesztése és a templom építése körüli tevékenységéért XI. Pius pápa a Római Nagy Szent Gergely lovagrend parancsnoki keresztjével tüntette ki, amelyet Serédi Jusztínián bíboros hercegprímás 25 A részvénytársaság tatabányai bányászatának és ipari üzemeinek jó történeti összefoglalója a bányászat 100. évfordulójára kiadott tanulmánykötet. A tatabányai szénbányászat története. 1894-1994. Tatabánya, 1994.
