Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Ravasz Éva: Réhling Konrád bányaigazgató
24 Réhling Komád bányaigazgató 1917 őszén megalakult a Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP) felsőgallai helyi csoportja, amelynek népszerűsége és taglétszáma napról napra nőtt a bányatelep üzemeinek munkásai között.16 A háború utolsó esztendejében a közállapotok és így a lakosság hangulata is tovább romlottak. A bányatelepek feszültségeit igen pontosan fogalmazta meg Tiles János bányaigazgató a részvénytársaság központi igazgatóságához írott levelében, amelyben megállapította, hogy a munkásság alapvető törekvése már nem partikuláris érdekeinek érvényesítése, hanem a háború mielőbbi megszüntetésének a követelése, amelytől a békebeli közállapotok helyreállítását várják: „A tatabányai bányászatnál az 1918-as üzemi évet a négy éves háborúnak nyomasztó hatása által a munkásokban kiváltott azon általános törekvés jellemzi, amely hol bérmozgalmakkal, hol pedig a háború elleni nyílt ellenállással, egy országos mozgalom szervezésével kényszerítse ki a céltalan vérontás megszüntetését.”17 Réhling Konrád öt évig dolgozott az igazgató helyetteseként, amikor 1919 nyarán Tiles János súlyosan megbetegedett. Ettől kezdve a bányák, ipari üzemek és a bányatelepek igazgatásának terheit ideiglenes megbízással első személyben kellett vállalnia. A békebeli közállapotok helyreállítása azonban még évekig váratott magára. A hadiállapot megszűnését követően a társadalom szinte minden rétegét elérő elégedetlenség forradalmakba, az őszirózsás polgári forradalomba, majd annak bukása után a magát tanácsköztársaságnak nevező proletár-forradalomba torkollott. Sajnos egyik politikai formáció sem tudta megoldani az ország katasztrofális helyzetéből fakadó gondokat. A tanácsköztársaság vezető hatalma, a Forradalmi Kormányzótanács államosította a magántulajdonban lévő termelési egységeket, így a MÁK Rt. tatabányai üzemeit is. Tiles János bányaigazgatót termelési biztosnak nevezték ki. A telepen megalakult a Munkástanács, amelynek képviselői részt vettek a bányaigazgatóság termelési-vezetői értekezletein. Az értekezletek tárgyalásait rögzítő jegyzőkönyvek egy része fennmaradt. A bányák és üzemek termelési eredményei a békeévek eredményeinek felére, harmadára csökkentek a termelési jegyzőkönyvek megállapításai szerint. Az okok között fő helyen a politikai bizonytalanságból fakadó fegyelmezetlenség, a termeléshez szükséges anyaghiány, valamint a rendkívül rossz élelmiszer- ellátás voltak.18 A bányaigazgatóság a tanácsköztársaság bukása után visszavette a helyi munkástanácstól az általa amúgy is formálisan gyakorolt vezetést a telepek és az üzemek felett. Egyben csökkentették a tanácsköztársaság alatt felemelt munkabéreket és a nyolc órai munkaidőt tíz órára emelték. A kedvezőtlen intézkedések miatt lázadozni kezdtek a munkások, a hangadókat a telepeket megszálló rendfenntartó katonai alakulat letartóztatta. A külszíni üzemek - szénosztályozó, fatelep, anyagraktár - munkásai a bányaigazgatóság épületéhez vonultak társaik kiszabadítását követelve. Az 16 U.o. 105-106. o. 17 Tiles János levele a bányatelepen kialakult helyzetről. MÓL. MÁK Rt. Z-965. Munkástanács jegyzőkönyvek. 18 József Attila Megyei Könyvtár. Helytörténeti Gyűjtemény. 98. sz.
