Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Ravasz Éva: Réhling Konrád bányaigazgató
22 Réhling Konrád bányaigazgató zett váratlan halálát követően a részvénytársaság igazgatósága a tatabányai bánya- és ipartelepek élére nevezte ki.13. Kinevezéséhez minden bizonnyal hozzájárult egy, a magyar bányászatban és a nemzetközi szakmai körökben is nagy visszhangot kiváltó és általa levezényelt technikai bravúr. 1911-ben ő tervezte és vezette a Budapest-Bécs vasúti fővonal Tatabánya- felsőgallai szakaszának aláfejtését az itt lévő gazdag széntelep kiaknázása céljából. Ezen túl is számos technikai újdonság kötődik a nevéhez. Az ő igazgatása alatt kezdték alkalmazni Tatabányán a széntelepek korszerű jövesztési módozatait, a gépesített réselést és a frontfejtést. Az első világháború és a forradalmak kora Nem volt könnyű helyzetben a hatalmas bánya- és ipartelepek vezetése a háború évei alatt, különösen az 1916-os évet követően. Az első világháború alatt bevezetett hadigazdálkodás egyre súlyosabb gondokat okozott az élet minden területén a hiány- gazdálkodásra kényszerülő magyar gazdaság világában. Az életkörülmények a háborús hónapok haladtával egyre elviselhetetlenebbé váltak a munkások és alkalmazottak széles tömegei számára. A haditermelés erőfeszítései, a háborús gazdálkodás szigorú korlátozottsága súlyos problémaként tornyosultak az eddig töretlenül fejlődő bánya- és ipartelepek vezetésének mindennapjaiban. A katonai behívások okozta munkás és szakember hiányt aligha tudta pótolni az idevezényelt hadifogoly-szükségmunkások tömege, sőt jelenlétük demoralizálóan hatott a civil bányászokra, munkásokra. A termeléshez szükséges eszközök - bányafa, robbanószer, pótalkatrészek, munkaruházat, stb. - beszerzése egyre nehezebbé vált. A bányatelepeken kolonizált körülmények között élő, nehéz fizikai munkát végző munkások, bányászok tömegeinek élelmiszerrel, ruházati cikkekkel való ellátása már a háború kirobbanását követően egyre súlyosabb és lassan megoldhatatlanná váló problémaként nehezedett a helyi vezetés vállára. Az alapvető élelmezési és ruházati cikkek ellátását fejadagok korlátozták, ám ezek kiszállítása és elosztása is akadályokba ütközött. A helyzet súlyosságának érzékeltetésére idézünk a tatabányai bányaigazgatóság segítség kérő leveléből, amelyet Komárom vármegyei főispánhoz intéztek 1916 júniusában: „Élénken tapasztaljuk már most, hogy mennyire befolyásolja munkásaink teljesítő képességét a mai elégtelen táplálkozás, amelyhez, ha még a zsiradék nélkülözése is járul, úgy nemcsak munkaképességük, de erejük is annyira alá fog szállni, hogy a széntermelés tekintetében komoly visszaesés várható.” A levél lényegében azt kéri a megyei közigazgatástól, hogy a vármegye vezetése küldjön az előírt fej13 Jex Simon bányaigazgató (Dobsina, 1862. - Tata, 1915.). 1903-ban került Tatabányára főmérnöknek, Ranzinger Vince igazgató távozása után a tatabányai bányaüzemek igazgatója lett. Bányászati és Kohászati Lapok (továbbiakban: BKL). 1915. 424-425.0.
