Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)

Ravasz Éva: Az első tatabányai bányaigazgató, Ranzinger Vince

10 Az első tatabányai bányaigazgató: Ranzinger Vince Ranzinger Vince számára az Esztergom környéki szénbányák fejlesztése körül. Az itt elért szakmai eredményei alapján került a tatabányai bányaigazgatóság élére. A tatabányai évek 1896. november 18-án Kauffmann Kamill magyar királyi bányakapitány ajánlá­sára elvállalta a tatai bányászat vezetését s állását bányafelügyelői minőségben 1897. január 1-jén foglalta el. A tatabányai bányaművelést ide érkezésekor még igen kezdeti állapotában találta. A kezdeti tervek lázas alkotásai, a bánya létesítésére vo­natkozó számos megoldási lehetőség gazdag szakértői anyaga mind Ranzinger kezé­ben futott össze és ő mindenkor higgadt számítással, veleszületett józan előérzéssel választotta ki azokból a legcélszerűbbeket, megvalósításra a legmegfelelőbbeket. A tatabányai bányászat további fejlődése az ő működésében nyerte el biztos alapjait. Ekkor kerültek lemélyítésre a I/a., II., III., V., VI. és VII. számú lejtősaknák és el­kezdődött a külfejtés megnyitása is. Szakmai véleménye megerősítette azt a döntést, hogy a bányászattal kapcsolatos gépészeti tevékenységeknek - úgymint aknaszállí­tás, szellőztetés, vontatás, vízkiemelés, szénosztályozás - villamos erőre való beren­dezése és a hozzájuk kapcsolódó ipartelepek, üzemek energiaellátása a legkorsze­rűbb legyen, villamos energiára épüljön. Az ő idejében épült a Bánhidára vezető normál bányavasút, a szénosztályozók, a brikettgyár és a felsőgallai mészkemencék. Döntése alapján épült meg a végtelenített kötélhálózatú, a bányaüzemeket a szénosz­tályozókkal és a vasúti rakodókkal összekötő, a bányatelepeket behálózó függősín­pálya-rendszer. 1899-ben több, halálos áldozatot követelő sújtólégrobbanás volt Tatabányán. A további baleseteket megelőzendő, kötelezővé tette az Európában már használatos Wolf-féle biztonsági bányalámpát, amely 1924-ig volt használatos a tatabányai bá­nyaüzemekben. Nagy érdeme, hogy a sorozatos bányavizeket okozó kézi tömedékelési eljárás helyett 1904-ben bevezette az Európa szerte kiemelkedő technikai újdonságot, az iszaptömedékelést. A kedvező tatabányai tapasztalatok serkentő tanulsággal szolgál­tak az eljárás általános alkalmazásához. A gazdaságos, gyors és biztonságos eljárás alkalmazása nagyban hozzájárult a tatabányai szénbányák termelési eredményeinek ugrásszerű emelkedéséhez, és ezen keresztül a részvénytársaság nyereségessé válá­sához. Ranzinger Vince a Bányászati és Kohászati Lapok 1904-es évfolyamában rész­letesen ismertette az új bányászati eljárást, amelyből - mint írta - a „Glück Auf’ szakfolyóiratból értesült, ezt követően Felső-Sziléziában tanulmányozta az eljárást, majd a tatabányai termelési viszonyokra alkalmazva továbbfejlesztette azt. Igazgatósága idején Alsógalla bányatelepből kiválva 1902-ben Tatabánya önálló kisközség lett. Ebben az időszakban került sor számos, az itt élők élet- és munkakö­rülményeit biztosító intézményhálózat kialakítására: munkás- és tisztviselőlakások százai, iskola, kórház, posta- és távírda hivatal, jegyző- és anyakönyvi hivatal és ró­mai katolikus plébánia. Utóbbiért a győri püspök előterjesztésére megkapta a Szent

Next

/
Oldalképek
Tartalom