Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára 1992-2002 - Tatabányai Levéltári Füzetek 8. (Tatabánya, 2002)

A levéltár története

tási Minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya - a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnökének kérésére - engedélyezte a Tatabányai Fióklevéltár működését. A miniszteri engedély szerint a fióklevéltár illetékességi és gyűjtőköre: Tatabánya Megyei Jogú Város (beleértve a jogelőd településeket) önkormányzati szerveinek, azok intézményeinek, vállalatainak (közüzemeinek) levéltári anyaga. A megnyíló új intézményről a Komárom-Esztergom megyei napilap, a 24 Óra 1992. áprilisi számában így adott hírt: „Tatabányán is levéltári Bizonyára sokak örömére a tatabányai Polgármesteri Hivatal épületében április l-jétől megnyílt a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár fióklevéltára. Nem kell többé Esztergomba utazni. " A rövid tudósítás ezután közli az ügyfélfogadás és a kutatószolgálat munkarendjét. Hivatalosan tehát 1992. április 7-jén nyílt meg a Tatabányai Fióklevéltár a Polgármesteri Hivatal földszinti helyiségeiben. Ekkor a megyei napilapban interjú készült Ortutay András levéltárigazgatóval, aki az esemény kapcsán hangsúlyozta: „Közös múltunk, kultúránk megőrzésének egyik szép és követendő példája az, amit Tatabanya város vezetősége tesz, mert komoly anyagi áldozatokat vállal olyan intézmény fenntartásáért, fejlesztéséért és bővítéséért, amely az állampolgárok érdekeit szolgálja [...]. Az új városi (megyei) intézmény nem csak a Polgármesteri Hivatal része, hanem történelmünk, múltunk őrzésének és gondozásának letéteményese. " Az ünnepélyes megnyitóra 1992. szeptember 10-én bensőséges ünnepség keretében került sor a városháza aulájában. Kósa László alpolgármester - aki személyesen sokat tett az új intézmény megszervezéséért - megnyitó beszédében kiemelte a szellemi élet városalakító szerepét, és ebben az összefüggésben a levéltárat a „kollektív emlékezet" intézményeként minősítette. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya Levéltári Osztályának vezetője, Molnár József ünnepi beszédében a levéltárak és a közgondolkodás kapcsolatát elemezve szintén hangsúlyozta a fióklevéltár létesítésének fontosságát. A levéltárak 1950-es államosítása megszakította a szerves kapcsolatot a létesítő és a létesítmény között, amely természetellenes volt, hisz a levéltár történettudományi, helytörténeti ismeretterjesztő és államigazgatási szerepe egyaránt fontos egy település kulturális közéletében. Az osztályvezető kiemelte a város anyagi áldozatvállalásának jelentőségét is, hiszen eddig a város történetére vonatkozó gyűjteményt a megye költségén gondozták. Úgy gondoljuk, nem véletlen, hogy a '90-es „rendszerváltó" években a tatabányai városi önkormányzaton kívül miért csak két város - Győr és Székesfehérvár - vállalkozott a levéltári gyűjtemény városi átvételére. A rendezvényen résztvevők megtekintették a fíóklevéltár hivatali helyiségeit, raktárát, valamint a város történetét bemutató, levéltári forrásokból összeállított alkalmi kiállítást. II. Lépések az önállóság felé A már idézett „ Megállapodás ", amely Tatabánya város alpolgármestere és a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke között jött létre, előrevetítette az intézmény jövőjét: „E megállapodás aláírásával a felek kinyilvánítják abbéli szándékukat, hogy a létrehozott fióklevéltárral a jövőbeni tatabányai Városi Levéltár alapját teremtik meg. " Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlése az 1994. június 2-án tartott közgyűlésén