Tatabánya közigazgatási repertóriuma III. kötet - Tatabányai Levéltári Füzetek 5. (Tatabánya, 1999)

Bevezető

régi és a szanálásra kerülő városrészek gyermekintézményei is lebontásra kerültek, emiatt sorra-rendre új bölcsődéket, óvodákat, iskolákat kellett építeni, amely nem kevés zsúfoltsággal járt és sok ellátási gondot okozott. Az iskolahálózat fejlesztésének másik ága az alapellátáson túl egy megyeszékhelyi színvonalnak megfelelő középiskolai intézményrendszer kiépítésének igénye. E nem kevés feladatot jelentő munkát az eltelt évtizedek alatt a város vezetése sikerrel oldotta meg, hiszen amíg 1946-ban Tatabányán egy gimnázium állt a lakosság rendelkezésére, addig a tárgyalt időszak végén, 1990-re már nyolc középiskola - 2 gimnázium és 6 szakközépiskola - elégítette ki a város és vonzáskörzete lakossági szükségleteit. A lakásépítési és intézményfejlesztési programok megvalósítása kiegészült az egyéb ellátási feladatok, így a víz-, villany-, út- és kereskedelmi intézményhálózat kiépítésének szükségességével. Az e témákkal foglalkozó testületi előterjesztések, a beszámolókhoz kapcsolódó hozzászólások, interpellációk hosszú évekig az infrastruktúra területeinek és szolgáltatásainak elégtelenségéről szólnak. Az egyes falusias városrészek és a megmaradt régi bányakolóniák, az úgynevezett peremkerületek infrastruktúrája és intézményhálózata nem felelt meg a városi igényeknek és az ellátandó lakosság nagyságrendjének. Az ellentmondásokat fokozta, hogy az 1971-ben elfogadott országos településhálózat-fejlesztési koncepció, amely az egész ország egyes régióinak fejlesztését az ezredfordulóig kívánta meghatározni, Tatabánya várost, mint Komárom megye székhelyét, „részleges felsőfokú központ" kategóriába sorolta ( 1007/1971 ./III./16. Korm. sz. határozat). A vázlatosan felsorolt fejlesztési feladatok ellentmondásos eredményekkel jártak a városépítés tekintetében. Erről Sárközy Géza, Tatabánya utolsó tanácselnöke részletesen szólt az Áttekintés három ciklus munkájáról című, az 1989. június 29-i tanácsülésre készült előterjesztésében. A tizenöt év beruházási-fejlesztési tevékenységét leíró adatsorok igen vegyes színvonalat tükröző képet rajzolnak az új városról. Összehasonlítva Tatabánya ellátási mutatóit az ország megyeszékhelyeinek mutatóival, megállapítható, hogy amíg a közműellátás - vízellátás, villanyhálózat, csatorna, távfűtés - minőségében, valamint a lakásállomány korszerűsége tekintetében a város az első helyen szerepel, addig egyéb, a hagyományos városi létformákat tükröző mutatók vonatkozásában, például a kereskedelmi bolthálózat struktúráját, a vendéglátóhelyek számát és minőségét illetően a megyeszékhelyek közül a tizenötödik, a középiskolai ellátás és az általános iskolai férőhelyek tekintetében a tizennyolcadik helyen áll. Az 1968-ban bevezetett ún. „új gazdasági mechanizmus" kísérletet tett arra, hogy az eddigi merev tervutasításos gazdasági irányítási rendszert feloldva valóságos gazdasági viszonyokat teremtsen a szocialista gazdálkodási rendszer keretein belül. A szocialista gazdaság új működési, cselekvési és irányítási rendszerének megváltoztatása, megreformálása nemcsak a gazdasági élet területén, hanem a társadalmi, politikai, kulturális szférákban is változásokat hozott. Az 1971. évi I. törvénnyel elfogadott harmadik tanácstörvény, kapcsolódván az új gazdasági-politikai irányelvekhez, a tanácsi közigazgatás reformjával kívánta az állami feladatok jobb megvalósítását és a helyi településfejlesztési-ellátási problémák hatékonyabb megoldását végrehajtani. A tanácstörvényt követően kormányhatároza-